Hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratában Budát vagy Bécset kellett volna-e megtámadni, illetve Görgei Artúr honvédtábornok, Magyarország korábbi hadügyminiszterének döntéseiről tartottak kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) május 18-án.
A most induló sorozat eszmecseréin a szabadságharc fegyvereiről, a 1848-as veteránokról, a fővezéri kérdésről, az erdélyi hadjáratokról, a tábori lelkészekről, a szabadságharc harcászatáról, Arad és Temesvár ostromáról, az orosz intervencióról, valamint Görgei nyári hadjáratáról is beszélgetnek majd – részletezte köszöntőjében Boda Mihály egyetemi docens, az eseményt a Görgei-körrel közösen szervező Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszékének vezetője.
A szabadságharc történetéről az elmúlt 175 évben számos vita folyt – mondta Hermann Róbert történész, aki szerint nem lehet eldönteni, mi történt volna, ha Görgeiék úgy döntenek az 1849. április 26-i komáromi csata után, hogy nyugati irányba folytatják a hadműveleteket. Felidézte: már az április 7-i gödöllői haditanácson – ahol Kossuth Lajos is jelen volt – szóba került, hogy a honvédsereg egyenesen támadja-e meg a Pest előtti osztrák állásokat, vagy pedig egy észak-nyugat, dél-nyugat irányú kerülővel próbálja meg felmenteni a magyar kézen lévő, de a császáriak által zárolt komáromi erődöt. Felhívta a figyelmet arra, hogy Kossuth erről levelet is írt, de ez elveszett, ahogy a Habsburg-ház április 14-i trónfosztásáról szóló írását sem találták meg. A történész ezután részletesen beszámolt az ütközetek menetéről és idézte Klapka György emlékiratait is. Kiemelte: Klapka alapvetően a budai irányt támogatta, Bayer József Ágost ezredes, Görgei vezérkari főnöke a győri irányt pártolta, Görgei pedig hezitált.
A tavaszi hadjárat terve arra épült, hogy április közepén vagy végén megérkezik Bem József altábornagy, és az Erdélyben feleslegessé vált, illetve a Bánságban és a Bácskában felszabaduló csapatokkal jelentős segítséget nyújt a további hadműveletekben – fejtette ki Hermann Róbert, rámutatva: amikor a támadás irányáról szóló döntés megszületett, már lehetett látni, hogy Bem apó nem fog odaérni.
A XIX. század első felének hadművészete merőben más, mint a XVIII. századé, ami a nagy francia forradalmat követő háborúkban alakul ki – idézte fel Csikány Tamás dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese, hangsúlyozva: a hadvezéreknél a gyorsaság, az erőösszpontosítás és a döntésképesség a legfontosabb tulajdonság. A politika által kitűzött hadászati célt minél gyorsabban el akarták érni, mert nem tudták sokáig élelemmel ellátni a harcoló katonákat, illetve ez volt a fegyverszünet és a béke záloga is – jelentette ki. Hangsúlyozta: Görgei alapvetése is az volt, hogy addig nem fejezik be a hadműveleteket, amíg az ellenséget végleg le nem győzik, vagy tárgyalásra nem kényszerítik. Emlékeztetett: az osztrák hadvezérek nem a fiatal generációhoz tartoztak, emellett erősen demoralizálta a katonákat, hogy csak látszattevékenyéget folytattak, mert Windisch-Grätz halogatta a döntéseket.
A háborúknak az a tapasztalata, hogy az nyer, aki olyasmit talál ki, amire az ellenség nem számít – mutatott rá a dandártábornok, leszögezve: ez adta meg a magyar hadseregnek a lehetőséget, hogy átvegye a kezdeményezést, mert Görgei mindezt felismerte. Később azonban az isaszegi csatából nem lett döntő összecsapás, mivel Görgei hezitált, így időt nyert az ellenség, és nem is tudtuk visszavenni a kezdeményezést.
Az esemény moderátora, Kedves Gyula történész, az Országgyűlési Múzeum szakmai vezetője szerint mindkét előadás rámutatott arra, hogy a fő problémát 1849 áprilisától már az erőviszonyok különbözősége jelentette.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes