Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal adták át a Ludovika Prize Díjat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) november 6-án. Az elismerést Stanisław Sroka, a krakkói Jagelló Egyetem Történettudományi Karának dékánja kapta.
„Kövesse az utat, amelyet még senki sem járt be, és hagyja a nyomot, amit mások követni fognak” – idézte Ralph Waldo Emersont köszöntőjében Deli Gergely. Az NKE rektora emlékeztetett: a Ludovika Prize Díj olyan személyek elismerése, akik teljesítménye, tudományos-közéleti-szakmai kiválósága, tudása, életútja példaértékű. Úgy fogalmazott: amikor az NKE Szenátusa idén nyáron megalapította az elismerést, kiemelt feladatként határozta meg, hogy olyan magasan jegyzett és nemzetközileg elismert személyek számára ítéljék azt oda, akik tevékenysége a „közép-európai gondolat” ügyét, Magyarország és a közép-európai régió érdekeit szolgálja.
A rektor beszélt az NKE küldetéséről, amely a Ludovika Akadémia hagyományainak ápolása és továbbadása olyan értékek mentén, mint a hűség, a kötelességtudat, a bátorság, a fegyelem, bajtársiasság, valamint a tudás kiemelt szerepe is a haza szolgálatában. Kitért arra, hogy az egyetemnek alapítása óta célja mindazokat összegyűjteni, akik számára Magyarország és annak szűkebb környezete, Közép-Európa fontos. Emlékeztetett: az NKE közel húsz lengyel partnerrel kötött intézményközi Erasmus+ megállapodást, illetve további hat lengyel intézménnyel működik együtt. Felidézte, hogy az egyetem idén nyáron a Wacław Felczak Lengyel Magyar Együttműködési Intézettel közösen szervezte meg a Visegrádi Nyári Akadémiát, valamint ugyancsak a Felczak Intézettel közösen ingyenes lengyel nyelvtanfolyamot indít, amelyre már több mint félszázan jelentkeztek.
A Ludovika Prize első díjazottja Stanisław Sroka professzor, a krakkói Jagelló Egyetem Történettudományi Karának dékánja, Közép-Európa sorskérdéseivel foglalkozó szakember. A középkori magyar és lengyel történelem elismert tudósát Mitrovits Miklós, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa méltatta.
„Sroka professzor eddigi életpályája, szakmai munkássága, valamint a magyar és a lengyel kultúra és történelem kölcsönös megismeréséért végzett munkája példaértékű a jelen és a jövő generációja számára – jelentette ki a kutató.
Elmondta, hogy Stanisław Sroka az egyetemen az 1980-as évek végén induló magyar szak óráit látogatva kezdett magyarul tanulni, majd tudását hazánkban is tökéletesítette az Eötvös Kollégium ösztöndíjasaként. 1991-ben szerzett történelem szakos diplomát, fő kutatási területe Közép-Európa története, különös tekintettel a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokra és a genealógiára – részletezte. Hangsúlyozta: Stanisław Sroka – akinek munkásságát nemcsak hazájában, de Magyarországon is elismerték, 2014-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét – jelentős forrásfeltáró munkát végzett, de több monográfiát is írt.
A Ludovika Prize egy oklevelet, egy Habsburg Mária Ludovika magyar királynét ábrázoló mellszobrot és 5000 dollárt tartalmaz. A díjátadó után megtartott panelbeszélgetés – amelynek moderátora Prőhle Gergely, az egyetem Stratégia Tanulmányok Intézetének igazgatója volt – résztvevői egyebek mellett a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokról fejtették ki gondolataikat.
„A lengyelek olyan szeretettel fogadtak bennünket, mintha mi az 1956-os hősök leszármazottai lennénk” – idézte fel emlékeit Kovács István Széchenyi-díjas történész, polonista, korábbi krakkói főkonzul. Kitért arra, hogy a lengyelek ápolják 1956 emlékét, ismerik a hősök nevét, és segítették a magyar menekülteket is. Úgy fogalmazott: Lengyelországba utazni az 1960-as években olyan volt, mintha Nyugatra utaznának, az „autóstoppos nemzedék” tagjai közül ezért sokan megtanultak lengyelül. A lengyelek öntudatra ébresztettek és önbizalmat keltettek bennünk – mutatott rá Kovács István, hangsúlyozva: nagy hatással volt rájuk a lengyelek bátorsága, nyíltsága, őszintesége és hite.
A katowicei gimnáziumban latinul is kellett volna tanulnia, de a tanárnő miatt inkább átiratkozott a magyar csoportba – idézte fel Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója. Beszélt a többi között az 1980-as évek magyarországi és a lengyelországi politikai helyzetéről. Elmondta, hogy a legjobb barátja magyar, és kitért honfitársaink segítőkészségére is.
Diákként fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy a közép-európai történelmet kutassa, ezért tanult meg magyarul, csehül és szlovákul – emlékezett Stanisław Sroka. Hangsúlyt kell helyezni a fiatal generációk nevelésére, a diákcsere programokra és egymás nyelvének elsajátítására annak érdekében, hogy a magyar-lengyel kapcsolatok a középkori jó viszonyhoz hasonlók legyenek – fejtette ki a Ludovika Prize Díj első díjazottja.
Az esemény végén felavatták az Orczy Úti Kollégium előtt, a magyar-lengyel barátság fája mellett elhelyezett, a V4-es közösséget szimbolizáló emlékkövet, amit a Visegrádi-hegységből szállítottak a Ludovika Campusra, és az emléktáblát, amit az emlékkövön helyeztek el.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes