Pedagógus ősöktől származik, de pozitív életszemléletét a nagymamájától örökölte, akit a példaképének is tekint. A politikai döntéshozatalokban is jártas Kína-kutatóval – aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézetének tudományos munkatársaként egy nemzetközi tanulmányon dolgozik – egyebek mellett a közösségek fontosságáról beszélgettünk. Eszterhai Viktor portréja.
„Kínához semmiféle családi kötődésem nincs, bár apai nagypapám történelem–földrajz szakos tanár volt – ezt a fajta érdeklődését örököltem én –, édesapám viszont statisztikát, édesanyám közgazdaságtant tanított” – emlékezett Eszterhai Viktor. A jelenleg az NKE EJKK JLI tudományos munkatársaként dolgozó kutató szüleivel ugyan Vácon élt, de a Dunakeszin található Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, mert a földrajz már általános iskolás kora óta érdekelte, rendszeresen járt versenyekre, így középiskolát is ennek megfelelően választott. Később egy országos földrajzversenyen elért eredményének köszönhette azt is, hogy felvették az ELTE földrajz szakára, bár elgondolkodott azon is, hogy irodalmat tanítson.
„Tizenötéves voltam, amikor egy földrajzversenyen a dolgozatom témája a Kína és a dél-kelet-ázsiai diaszpóra közötti speciális kapcsolat volt, majd 2010-ben ebből is merítettem a doktori disszetrációmhoz” – idézte fel Eszterhai Viktor, akinek munkáját több korábbi nagykövet is segítette.
Meghívólevél Kínából
„Kínába egy, a mai Stipendium Humgaricumnak megfelelő, államközi ösztöndíjjal jutottam ki először, majd később megpályáztam egy magyar állami ösztöndíjat is, de mivel ehhez meghívólevélre van szükség, írtam egy neves professzornak a pekingi Csinghua Egyetemről, aki legnagyobb meglepetésemre néhány órával később válaszolt is” – mesélte Eszterhai Viktor. A kutató beszámolt arról is, hogy meghívólevele ugyan már volt, de az ösztöndíjat csak egy évvel később nyerte el, így csak akkor tudott ismét ellátogatni az ázsiai országba. Ott tovább bővítette kínai nyelvtudását, amiben az is közrejátszott, hogy a témavezetője kevéssé beszélt angolul. Eszterhai Viktor felesége viszont a férje kedvéért tanult meg kínaiul, és néhány hét múlva már jobban beszélt, mint ő.
„Kulturálisan nagyon más, hogyan látják a magyarok és a kínaiak a nemzet fogalmát, hiszen Kína évezredek óta birodalmi dimenzióban gondolkodik, ugyanakkor számomra az az ideális nemzet, amelyben erősek a közösségek” – fejtette ki a kutató. Hozzátette azt is, generációs problémának látja a kiégést, mert a fiatal munkavállalók folyamatosan dolgoznak, nem tudnak kikapcsolódni. Véleménye szerint elvárás az is, hogy digitálisan mindig mindenki elérhető legyen.
Családi örökség
„Általában nem olvasom el, mit írnak rólam, de ha mégis valami negatív kritikába futok bele, utána napokig a hatása alatt vagyok és nem hagy nyugodni” – vallotta be Eszterhai Viktor, aki szabadidejében tudatosan a gyermekeivel foglalkozik, hétvégén pedig a nagyobb családdal szerveznek programot, játszanak, beszélgetnek, de nagyobb ünnepeken még táncolni is szoktak. Régebben nagyon szeretett túrázni és sziklát mászni, mostanában azonban inkább a legnagyobb fiával jár falat mászni. Kevés igazi barátja van, de elmondása szerint velük akkor is szoros a kapcsolata, ha csak ritkán tudnak találkozni. Példaképének a nagymamáját tekinti, akinek az értékrendje nagy hatást gyakorolt rá.
„Az anyagi nagymamám zsellérsorból származott, majd gyári munkásként dolgozott Budapesten, bár csak hat elemije volt, mindezek ellenére azon kevesek közé tartozott, akik igazán boldogok voltak” – jelentette ki Eszterhai Viktor. A kutató ennek okát abban látja, hogy nagymamája mindig elégedett volt azzal, amije éppen volt, azért hálát is adott minden nap, ugyanakkor megvolt benne annak a vágya, hogy előre jusson és számtalan téma érdekelte, amiket meg is akart érteni.
„Ezt a szemléletet igyekszem a diákjaimnak is átadni” – hangsúlyozta Eszterhai Viktor, aki egyrészt azért választotta a tanári pályát, mert minden felmenője pedagógus volt, másrészt saját bevallása szerint szeret szerepelni, és ha egy oktatónak jó a kapcsolata a diákjaival, viszonylag könnyű pozitív visszacsatolást kapni. A kutató egyébként a földrajz és történelem mellett pszichológiát is tanult, mert tervei között szerepelt, hogy iskolapszichológus legyen. A doktori disszertációjának megírása óta azonban más irányt vett az élte, bár a tanításról nem mondott le teljesen, több egyetemen is oktatott Kínával, makrogazdasággal és geopolitikával kapcsolatos tárgyakat, interjúnk után például a Budapesti Corvinus Egyetemre sietett vizsgáztatni.
Kutatóként a politikában
„Az a fajta doktorandusz voltam, aki nem akarta gyorsan letudni a dolgozatát, ezért a disszetrációm egy forrásra épült, amit két évig olvastam annak érdekében, hogy valami újat is tudjak mondani a témában” – fogalmazott Eszterhai Viktor, aki szerint a hasonló hozzáállású hallgatók folytatják később kutatóként a pályafutásukat. Fontosnak nevezte a kutatói szabadságot, amit személy szerint összeköt azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket korábban a Pallas Athéné Alapítványnál, majd a Magyar Külügyi Intézet munkatársaként szerzett. Elárulta azt is, hogy jelenleg egy nemzetközi csapat tagjaként egy olyan kutatáson dolgozik, amely igyekszik majd megértetni a politikai döntéshozatalok szempontjait a külföldi befektetések mérlegelése során.
„A kínai származású, de évtizedek óta Nagy-Britanniában élő, illetve az ír kollégámmal közösen végzett kutatásunk célja az, hogy a nemzetközi közvélemény számára tegyük érthetővé azt, hogyan viszonyul Magyarország a kínai vállalatokhoz” – fejtette ki.
Forrás: ludovika.hu