Nem most figyeltek fel a Dunára, az emberek mindig is tisztában voltak vele, hogy fontos – emelte ki Ács Éva, az NKE Víztudományi Kar Hidrobiológiai Kutatócsoport vezetője. A professzor asszony a Bonum Publicumnak adott interjújában kifejtette, hogy mit jelent pontosan a Dunakutatás, és annak nemzetközi munkájába egyetemünk kutatói hogyan tudnak bekapcsolódni.
A kezdetek
A Duna hazai, intézményesített kutatása a múlt század közepére nyúlik vissza, amikor is a Nemzetközi Duna-kutató Közösség kezdeményezésére Magyarországon 1957-ben létrehozták a Magyar Dunakutató Állomást, Dudich Endre professzor vezetésével – elevenítette fel Ács Éva, az NKE Víztudományi Kar Hidrobiológiai Kutatócsoport vezetője. Ez volt Közép-Európában az első olyan intézet, amelynek elsődleges feladata volt, hogy a Dunával foglalkozzon. Ugyanakkor tény, hogy bár korán megalakult az intézet, az akkor még szocialista Magyarország, meglehetősen elzárva a világtól, nem tudta átvenni a folyó kutatásában a vezető szerepet.
A rendszerváltás után szerencsére aktívabb szerepet tudtunk már vállalni. A Duna védelmére és fenntartható használatára irányulóan 1994-ben Duna Védelmi Egyezményt (DRPC) írt alá 11 Duna menti állam, amelyet 1998-ban ratifikáltak. Az egyezmény fő célja annak biztosítása, hogya Duna vízgyűjtőjén belül a felszíni és felszín alatti vizeket fenntartható és igazságos módon kezeljék és használják fel.
2000-ben az ICPDR szerződő felei az ICPDR-t jelölték ki az EU Víz Keretirányelv (VKI) határokon átnyúló vonatkozásai végrehajtásának platformjaként is. Az ICPDR irányításával 2001 óta 6 évente közös dunai felméréseket (Joint Danube Survey, JDS) szerveznek, amelyek segítik a Duna menti kormányokat a Duna Védelmi Egyezmény végrehajtásában, valamint az EU VKI követelményeinek teljesítésében. A JDS fő célja, hogy megbízható és összehasonlítható információkat állítson elő a Duna teljes hosszában, beleértve a fő mellékfolyóit is, a vízminőség gondosan kiválasztott elemeiről. Az NKE Víztudományi Kar három munkatársa is tagja a biológiai törzscsoportnak, amelyet 10 munkacsoport alkot. Ezeknek szintén van vezetője és helyettesei. A Vízellátási és Csatornázási Tanszékről Dr. Knisz Judit tudományos főmunkatárs, a környezeti DNS, Prof. Ács Éva kutatóprofesszor és Dr. Trábert Zsuzsa projekt szakmai főreferens pedig a fitobentosz-munkacsoportban töltenek be vezetőhelyettesi szerepet. A munkacsoport-vezetők és helyetteseik feladata irányítani a munkacsoportot és az adott élőlénycsoporttal kapcsolatos feladatokat, amelyek a protokollok elkészítésén túl kiterjednek többek között a mintavételektől a minták feldolgozásán át egészen az eredmények kiértékelésének irányítására és a jelentések elkészítésére is.
Természetes tisztító folyamat
A Duna sok embernek ad ivóvizet. Magyarország ivóvízellátásának mintegy 35%-a a Duna menti vastag kavicsrétegen átszűrődő, úgynevezett parti szűrésű vízbázisból származik, amely napjainkban még jól működő rendszer, a parti szűrésű kutak ivóvíz-minőségű vizet szolgáltatnak. Az úgynevezett csápos kutakat úgy kell elképzelni, hogy kavicsrétegbe merítik csőcsápjaikat, ahol ezen a kavicsrétegen szűrődik át a víz. A kavicsokon – alapvetően baktériumokból álló – élőbevonat van, amely elvégzi helyettünk azt a természetes tisztítási folyamatot, vagy mai divatos szóval élve ökoszisztéma-szolgáltatást, hogy a csápos kutakból kivett vizet már nem kell utótisztítani – emelte ki a professzor asszony. Emellett a Duna számos egyéb, az ember szempontjából fontos ökoszisztéma-szolgáltatást is ellát, mint például a rekreációt vagy a hajózást; de a benne élő élőlényeknek köszönhetően hatalmas a természetes tisztuló képessége is. Úgy gondolom, hogy a Duna Európa történetében és fejlődésében ugyanolyan fontos és meghatározó szerepet játszik, mint a Nílus az egyiptomiak, az egyiptomi kultúra kialakulásában – emelte ki Ács Éva.
A víz hőmérsékletének emelkedése nem jó jel
Mostanában ugyanakkor még jobban oda kell figyelni a Dunára, mert sajnos inváziós folyosó is – hangsúlyozta Ács Éva. Kifejtette: mindaz, amit a hajók behurcolnak, az megjelenhet a Dunában, az invazív fajok kiszorítják az őshonos fajokat, átalakítják az élővilág összetételét, nem feltétlenül a jó irányba, befolyásolva ezzel az ökoszisztéma működését is. A kutató részletezte, hogy a Duna esetében nagyon összetett a probléma, valamint most már a klímaváltozással összefüggő folyamatok is befolyásolják ezt. Számunkra is elég döbbenetes élmény volt hosszú távú adatsoraink elemzésének kezdetekor, hogy az elmúlt negyven évben a Duna vizének átlaghőmérséklete több mint egy fokot emelkedett, sőt átlagban már eléri a két fokot is. Mára – kollégám, Kiss Keve Tihamér munkásságának köszönhetően – összeállt egy 40 évnyi adatsor arról, hogyan is alakult a lebegve élő algák összetétele a Dunában – részletezte Ács Éva, aki maga is épp idén 40 éve vizsgálja a Duna rögzülten élő algáit. Hozzátette, azt se felejtsük el, hogy a víznek nagy a pufferkapacitása, így lassabban reagál a környezeti változásokra. Ezért is megdöbbentő, hogy még ennél a hatalmas folyó víztömegnél is ilyen jelenséget tapasztalunk. Ehhez hozzátartozik az is, ami szintén súlyos probléma, és amit egyre gyakrabban hallunk, hogy a tengerek és óceánok átlaghőmérséklete is emelkedik.
Fontos kiemelni, hogy az élővilág anyagcsere-folyamatait, vagy akár a vízben zajló kémiai és biológiai lebontási folyamatokat, átalakulásokat is mind-mind a hőmérséklet katalizálja. Tehát a hőmérsékletfontos tényező. Gondoljunk csak arra, hogy az ételeinket is azért tesszük a hűtőbe, mert úgy később romlanak meg, ha bele is került valamilyen baktérium, az a hidegben sokkal lassabban szaporodik. Ugyanez a helyzet a vízben is, a melegebb vízben minden sokkal gyorsabban zajlik. Tehát a felmelegedési folyamattal a szakembereknek sürgősen szembe kell nézniük – emelte ki a professzor asszony. Elmondta továbbá, hogy a korábbi századokhoz képest alapvetően megváltozott a hidrológiai ciklus, a Duna vízjárása. Hosszabban tartanak a kisvizes időszakok, az áradások nagyon hevesek, nagyméretűek, gyorsan levonulók. Ezek is összefüggnek a hőmérséklet emelkedésével, hiszen a csapadékeloszlás is megváltozott, a vízgyűjtőn lehulló hirtelen, nagy mennyiségű csapadék heves áradásokat okoz, míg a hosszabb csapadékmentes időszakok extrém alacsony vízállásokat eredményenek. A Duna kutatása kiemelt jelentőségű – vélekedett Ács Éva.
Szerző: Harangozó Éva