Bemutatták Balla Tibor ezredes Tábornoki portrék a dualizmus korszakából: az osztrák-magyar fegyveres erő Ludovika Akadémiát végzett irányítói, 1872-1918 című könyvét a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) december 2-án. Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetéstudományi Tanszék kutatóprofesszorának műve a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg.
Az Egyetemi Könyvtár Csesznák Benő termében megtartott eseményen Mészáros Zoltán főigazgató bevezetőjében felidézte, hogy a közelmúltban tartották azt az ünnepséget, amelyen arról az altábornagyról nevezték el a helyiséget, aki a Ludovika Akadémia könyvtárának első kezelője volt. Kiemelte, hogy az intézmény parancsnoki tisztségét 1895 és 1899 között betöltő Csesznák Benő életrajza is szerepel Balla Tibor könyvében.
A szerző olyan katonák portréit „rajzolt meg”, akik a Ludovika Akadémiát elvégezve, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében elérték a tábornoki rendfokozatot – fejtette ki méltatásban Szakály Sándor. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója kiemelte: az életutak részeként Balla Tibor arról is írt, hogy az egyes katonai vezetők milyen hadtörténeti műveket publikáltak, illetve mennyi időt töltöttek el a magyar királyi hadseregben vagy a közös haderőben.
A történész a Ludovika Akadémia történetéről elmondta, hogy ténylegesen csak 1872-ben kezdte meg a működését, és kezdetben úgynevezett tartalékos tisztképző, majd hadapród iskola volt, végül 1898-tól működött akadémiaként, ahol felkészült oktatók tanítottak. A minőségét és a színvonalát a képzés adta meg a magyar haderőnek, hiszen a katonák nemcsak nyelveket beszéltek, hanem a Monarchia népeit is megismerték – jelentette ki.
Balla Tibor arról is írt, hogy a kötetben szereplő tábornokok harcoltak-e háborúban, illetve hol szereztek katonai tapasztalatot – idézte fel Szakály Sándor, aki kitért arra is, hogy a szerző a honvédek családtörténetét is feldolgozta. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a ludovikás tisztek nem töltöttek be irányító szerepet a Monarchia hadseregében.
„Ez a könyv jól mutatja be azt, hogy kik voltak és hova jutottak az itt végzett katonák, mert az osztrákok által kevéssé kedvelt Ludovika Akadémiáról ugyanúgy el lehetett jutni a katonai felsővezetésbe mint egy másik intézményből” – fogalmazott Szabály Sándor, aki fontosnak nevezte, hogy a frissen végzett tisztek megismerkedjenek a hasonló életrajzokkal.
Padányi József ny. vezérőrnagy a kötet lektoraként elmondta: a kutatás egyes részeiben ő is együtt dolgozott Balla Tiborral. Felidézte azt az utazásukat, amikor Átány egyik temetőjében megtalálták Ötvös Imre tábornok sírját.
A szerző a könyv megírásának körülményeiről kifejtette: a Ludovika parancsnokairól szóló, két évvel ezelőtt kiadott művének folytatása a most megjelent kötet, amellyel kapcsolatban fontosnak tartotta, hogy a laikusok és a szakemberek számára is érdekes legyen.
A számtalan képpel illusztrált könyv bemutatója után megtartott kerekasztal-beszélgetésen egyebek mellett elhangzott, hogy Balla Tibor művében – amelynek alapjául a hazai és a bécsi levéltárban található anyagok szolgáltak – ötvenegy, 1869 és 1918 között szolgált császári és királyi tábornok életrajza szerepel, akik tanárként is szolgáltak a Ludovika Akadémián.
A jelenlévők megtudhatták azt is, hogy a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötetet két részre osztotta a szerző: először azokkal a honvédekkel foglalkozott, akik az I. világháború előtt mentek nyugdíjba, vagy nem szolgáltak az összecsapások alatt, majd azok életrajzát írta meg, akik harcoltak is.
Balla Tibor és Szakály Sándor végül megerősítette: a könyvben szereplő tábornokok – mások mellett Csesznák Benő, Hazai Samu, Szurmay Sándor – folyékonyan beszéltek németül és sportoltak is, emellett büszkék voltak arra, hogy a Ludovikán végeztek, ezért példaként szolgálhatnak a jövő katonáinak.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes