Taní-tani
Amikor megtudtam, hogy egyetemünk új karának névadója Nemeskürty István lesz, meglepődtem. Nem is feltétlenül azért, mert első hallásra különösnek tűnt, hogy az NKE egyik kara egy személy nevét viseli majd, hanem inkább azért, mert eszembe jutottak nagyapám – aki a filmszakma legkülönbözőbb területein dolgozott negyven éven át – történetei, amelyekben olykor felbukkant Nemeskürty neve, aki akkoriban a Magyar Filmintézet igazgatója volt. Nagyapám abban az időben a Filmarchívum műszaki vezetője volt; mindig tisztelettel és elismeréssel beszélt egykori főnökéről, akinek sokszor hangsúlyozta hatalmas tudását. Gyermekként kialakult bennem egy idealizált kép róla, amely nemrég testet is öltött, hiszen ma – húsz évvel később – már egy egyetemi kar viseli az író, irodalom- és filmtörténész nevét. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapításkori célja a magyar állam működtetésében legfontosabb szerepet vállaló szakemberek képzése volt. A kezdetben szűken behatárolt képzési portfóliót az akkori hivatásrendek, a rendészet, a közigazgatás és a honvédelem adták. Az NKE az idők során azonban folyamatosan bővül, és új, a kor kihívásaira választ adó modern képzéseket kínál az állam számára kiemelten fontos, stratégiai területeken. Magától értetődő, hogy az oktatás is ilyen stratégiai terület, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a következő felvételi időszaktól ismét egy új hivatásra készítheti fel egyetemünk a fiatalokat. Az NKE portfóliója ugyanis tanárképzéssel bővül(t). Nagy feladat áll a nemeskürtys kollégák előtt: egy új típusú tanárképzés kialakítása. Ez pedig a jövő pedagógusai számára korszerű, identitáserősítő tudást nyújt, köszönhetően – többek között – gyakorlatorientáltságának és a mentori rendszernek is. Biztos vagyok benne, hogy a Nemeskürty István Tanárképző Kar idővel olyan tudományos közösségi térré válik, amely bebizonyítja, hogy az oktatás révén komoly értéket teremthetünk.
Szilágyi Dénes főszerkesztő
A magazin legfrissebb száma ITT olvasható.