Christián László rendőr dandártábornok, egyetemi tanár júliusban egy évre lecserélte a Ludovika Szárnyépületre néző rektorhelyettesi irodáját, a coloradói hegyekre néző denveri panorámára. Jelenleg – Fulbright-ösztöndíjjal – az amerikai egyesült államokbeli Metropolitan State University of Denver (MSUD) vendégprofesszoraként, Fulbright Visiting Scholarként tevékenykedik, építi az NKE nemzetközi kapcsolatait, közben kutatómunkát végez az amerikai rendészeti szervek kihívásairól. Interjúnk erejéig bepillantást engedett amerikai mindennapjaiba is.
Milyenek voltak az első benyomásai Denverről?
Nagyon sokszínű, izgalmas város, rengeteg náció él itt. Elérhető távolságra van a nyugati part, a közelben gyönyörű látnivalók, csodás állami és nemzeti parkok találhatók; bő egy órára van tőlünk például a híres Rocky Mountain National Park. Rengeteg attrakció van a városban, például remek természettudományi múzeum, állatkert, nagy tavak és közparkok, botanikus kert, egy hatalmas vidámpark és vízipark, de több egyetem otthona is Denver. Az Amerikai Egyesült Államok legélhetőbb tagállamainak rangsorában Colorado sokáig előkelő helyen, a top tízben volt, csak az utóbbi idők bűnözési statisztikái miatt került lejjebb.
A denveri élet sajátos velejárója, hogy rengetegen vezetnek autót – ennek oka, hogy sokszor nem könnyű eljutni tömegközlekedéssel a célállomáshoz –, így nem ritka, hogy családonként három-négy autó is van. Alapvetően tizenhat évesen szerezhetnek jogosítványt az amerikaiak, de ez is sokkal egyszerűbb, mint hazánkban: egy online KRESZ-vizsga után már családtagjaikkal szerezhetnek rutint a forgalomban, majd ezt követően vizsgabiztosnál bizonyíthatják tudásukat. Nincsenek kötelező műszaki ismeretek, vagy egészségügyi alkalmassági vizsga; de ami a leginkább megdöbbentő, ha igazolni tudják, hogy nehezen tudnak tömegközlekedéssel eljutni az iskolába, akkor tizennégy évesen elvezethetnek oda külön engedéllyel.
Rendkívül erős a forgalom mindenhol, hiába az 5-6 sávos autópályák, mindennaposak a gyorsulási versenyek, rengeteg eldobott tárgy hever az utakon, amelyek miatt sokszor rendkívül veszélyes szituációk alakulnak ki.
Kíváncsiságból utánanéztem az itteni baleseti statisztikáknak, amelyből szörnyű kép rajzolódik ki: kétszer annyian – tavaly több mint hétszázan – haltak meg közlekedési balesetben Coloradóban, mint Magyarországon, pedig az állam lakossága csak hatmillió fő. Megdöbbentő az is, hogy az autópályán autózva gyakran érezni lehet a tömény marihuánaszagot, hiszen az itteni jogszabályok megengedik a szer birtoklását. A fentiek okán rendkívüli figyelmet igényel a vezetés.
Több ezer méter magas csúcsok, több mint fél éves síszezon, Colorado a síelés hazája. Beszerezték a bérleteket?
Tőlünk két-három órányira körülbelül tíz világszínvonalú síterep van, három-négyezres magasságon. Mivel családi hagyományt folytatva több mint 20 éve síoktató vagyok, így természetes volt, hogy az egész szezonra szóló bérleteket már a szezon előtt, jóval kedvezőbb áron beszereztük. Az első sízések alkalmával több síválogatottal is találkoztam, például a Copper Mountainon; fantasztikus élmény itt síelni. Nagyon készülök a december elején esedékes férfi és női sívilágkupára, ahol önkéntesként a pályán dolgozhatok majd. Egyébként az amerikai válogatott sportolók is nem messze innen, Colorado Springsben készülnek fel minden nagyobb világversenyre, hiszen a 2000 méteres magasságban történő edzés növeli a hatékonyságot, illetve fejleszti az oxigénfelvevőképességet, ami egyfajta „legális vérdopping”.
Denver igazi csúcskategóriás sportváros is, több profi csapat otthona.
Nagyon népszerűek itt a „major league” csapatok: az amerikai profi kosárlabdaligában (NBA) a közelmúltban nyert bajnoki címet a Denver Nuggets, előtte pedig a Colorado Avalanche jégkorongcsapata győzedelmeskedett a profi hokiligában (NHL). A kosár- és a hokicsapat is ugyanabban a csarnokban játszik; képzeljünk el egy húszezres csarnokot, amelyben a padló egyik nap parkettával burkolt, másnap már jéggel. Elképesztő infrastruktúra áll a csapatok rendelkezésére. De az amerikai futball (NFL) is képviselteti magát a városban; legutóbb épp egy közel teltházas Denver Broncos-meccsen voltunk – a Broncos életérzés Denverben, és akkor a Colorado Rockies baseballcsapatról még nem is beszéltünk.
Fogadóintézménye, a Metropolitan State University of Denver nem messze a város központjától, Colorado legnagyobb egyetemi campusán található. Hogyan képzeljük el a campust?
Három felsőoktatási intézmény osztozik az Auraria campus területén, amelyek közül az egyik az MSUD; közel negyvenezer hallgató és hatezer munkatárs otthona. A hatalmas területen számos épület található: hallgatói központ, rekreációs központ, könyvtár, éttermek, bank, rendezvényhelyszínek, több oktatási épület és számtalan labor. A hallgatói központ az úgynevezett Tivoli nevű épületben működik. Ez egy régi, hagyományos sörfőzde volt, ma is ott áll egy gyárkémény a campus közepén, és a mai napig működik, sőt van egyetemi sörfőzőmester-képzés is, amelynek hallgatói aktívan részt vesznek a sörfőzésben. De például a vendéglátóképzésben részt vevő hallgatók a campus szélén lévő – a Marriott és az egyetem által közösen üzemeltetett – négycsillagos szállodában dolgoznak és töltik gyakorlatukat.
A campuson található még egy hatalmas, több száz négyzetméteres ajándékbolt is, ahol szinte bármit meg tudunk venni, egyetemünk logójával ellátva. Egyébként itt működik Colorado állam egyetlen olyan campus rendőrsége (Auraria Campus Police Department), amely nem az egyetemnek van alárendelve, hanem Colorado állam hozta létre és működteti, mintegy 40 fős egyenruhás rendőri állománnyal.
Miben különbözik az ottani felsőoktatás a hazaitól?
Itt az USA-ban teljesen más az oktatás jellege, mint Magyarországon. Az egyetemek üzleti modell alapján működnek, amelyben a „hallgató az ügyfél”; ők vannak a középpontban. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az egyetemi oktatói előmenetel a hallgatókon is múlik: nincsen külső akkreditációs értékelés vagy egyetemi tanári pályázat, hanem a hallgatók és oktatók véleménye alapján dönt az egyetem az előmenetelről és a professzori kinevezésről.
A hallgató nagyjából 120 ezer dollárnyi tandíjat fizet ki, mire megkapja az alapdiplomáját, és ezért minőségi szolgáltatásokat vár el. Professzionális az oktatásszervezés, a kurzusok első napján azt is tudja a hallgató, hogy pontosan mi lesz az utolsó óra tematikája; a nagyjából 20 oldalas tantárgyleírásokban a legapróbb részletekig precízen meghatároznak mindent, a számonkérésekig bezárólag. Ezen túl minden tananyag a hallgatók rendelkezésre áll, nagy részük elektronikus formában is. Kevéssé tanulnak tankönyvből, de szakkönyvekhez, a könyvtár mellett, egy egyetem által üzemeltetett bérleti konstrukció révén könnyen és olcsón hozzáférhetnek a hallgatók. Érdekesség, hogy annyira interaktívak itt az órák, hogy a hallgatók nem tudnak egy-egy tanórát „megúszni” megszólalás nélkül; telefont pedig egyáltalán nem láthatunk a kezükben. A jelentős tandíj miatt a hallgató, az előmenetel miatt pedig az oktató is érdekelt a minőségi oktatásban. A két motivált fél találkozása kiváló órákat eredményez.
Az Egészség- és Humántudományok Kar (College of Health and Human Sciences) Büntető Igazságügyi Tanszék (Department for Criminal Justice and Criminology) vendégoktatója. Mivel foglalkozik az egyetemi mindennapokban?
A tanszék teljes jogú munkatársa vagyok; és már az elején egy nagyon támogató környezetben találtam magam, ugyanakkor alapvetően teljesen más felfogással találkozom itt, mint hazánkban. Amerikában sokkal több önállóságot várnak el az oktatóktól; az amerikai professzorok heti két napot töltenek az egyetemen, hármat pedig a maguk által kialakított rendben dolgoznak, de természetesen – az előmenetel miatt is – saját érdekük, hogy jól teljesítsenek.
A kötelezettségeimen és feladataimon túl önszorgalomból több mint tíz kolléga óráján hospitáltam különböző területeken, és sok egyetemi rendezvényen vettem részt – tudom, hogy ezekből az alkalmakból rengeteget tanulhatok. Másfelől augusztusban elkezdtük közös kutatásunkat Hyon Namgung MSUD-professzorral – aki az én kiutazásommal egy időben, júliusban érkezett az NKE-re – a rendészet, illetve a rendészet különböző szervei közötti együttműködésről és a rendészetet érintő kihívások itteni kezeléséről. Némi nehézséget okoz, hogy várakozásunkon aluli válaszadási hajlandóságot tapasztalunk kérdőíves kutatásaink során. Ezzel együtt úgy gondolom, értékes kutatási jelentéssel jelentkezhetünk majd.
Egyébként számtalan elképesztő szakmai élményben volt már részem itt az egyetemi hétköznapokban, például egyik kollégám, Andrew Traver professzor – aki egyébként a Naval Criminal Investigative Service (NCIS) igazgatója volt hat éven keresztül – meghívott, hogy csatlakozzak egyetemi hallgatói csoportjához, akikkel együtt látogattunk el a Denver Police Crime Labba. De volt rá példa, hogy az egyik egyetemi órán egy korábbi valódi nehézfiú tartott előadást, aki Denver legkegyetlenebb bandájának volt az egyik legmagasabb szintű vezetője. 13 évet ült börtönben, ennek nagy részét magánzárkában töltötte, majd büntetését letöltve jó útra tért, és remek előadást tartott az MSUD-n.
A kiutazás egyik fontos küldetése az NKE nemzetközi kapcsolatainak építése is. Milyen közös kapcsolódási pontok körvonalazódnak az egyetemek között?
Az amerikai kollégák nyitottak az együttműködésre, az említett bűnügyi és kriminológiai képzés mellett nekik is van víztudományi, tanár- és kiberbiztonsági képzésük, ezekben számos lehetőséget látunk a közös gondolkodásra. Mi is sokat tanulhatunk a működési modelljükből, abból, ahogy szorosan együttműködnek a piaccal, illetve, hogy oktatóik nagy része olyan elismert szakember, aki főállása mellett tanít. De például most kezdenek nyitni abba az irányba, hogy hogyan kell a képzésekkel kiszolgálni az államot, a közszolgálatot – lényegében ez az NKE alapvető küldetése is.
Éppen a napokban érkezik Magyarországra az MSUD oktatási rektorhelyettese és nemzetközi főigazgatója, akik ellátogatnak a Ludovikára is. Tervezünk jövőre egy közös NKE–MSUD workshopot itt Denverben, amelyre Deli Gergely rektort is meghívjuk. Ezenkívül Hyonnal szervezünk egy tanulmányutat (study visit Hungary), amelynek keretében tavasszal Budapestre hozunk 10-15 MSUD-hallgatót tíz napra. Ekkor a fiatalok az intenzív szakmai programok mellett megismerkedhetnek hazánk nevezetességeivel és kultúrájával, valamint a Ludovikával is. Sőt, ha minden igaz, a jövőben Fulbright-oktató jelentkező is lehet az MSUD-ról az NKE-re.
A kapcsolatok építését az MSUD-n kívül is fontosnak tartom, éppen ezért tervezem, hogy a közeljövőben ellátogatok a New York-i Montclair Universityre is, ahonnan reményeink szerint a 2025/26-os tanévben egy vendégkutató is érkezhet hozzánk. Decemberben pedig hivatalos vagyok a Fulbright által szervezett éves Fulbright Enrichment Seminarra, az ohiói Clevelandbe, ahová az USA-ban tartózkodó Fulbright-ösztöndíjasok közül választották ki a szerencsés résztvevőket, közöttük engem is.
Hogyan összegezné az eddig kint töltött időszakot?
Hihetetlen, kihívásokkal teli időszak áll mögöttem és előttem is, de nagyon pozitív az összkép; úgy gondolom, rengeteg dolgot vihetek haza magammal, és a családom is élvezi az itt-tartózkodást. Nagy élmény volt átélni az amerikai választások finisét; hajnalig ébren voltunk, megvártuk Trump elnök győzelmi beszédét. Érdekes volt látni az amerikai stílusú kampányt, azt, hogy alig találkoztunk például óriásplakátokkal, viszont rengeteg kampányeseményt tartottak, a közösségi médiából és televízióból is szüntelenül ez áradt, illetve számos ház kertjében láttunk Trumpot, illetve Harrist éltető zászlókat. Érezni lehetett a túlfűtött hangulatot, és azt, hogy hatalmas tétje volt a választásoknak.
De a családom számára hatalmas élmény volt a tradicionális amerikai ünnep, a halloween is, amikor gyerekeink is házról házra járva gyűjtötték az édességet, kisebb ajándékokat. Mindenki nagyon kedves volt velünk, és sok jó embert ismerhettünk meg a környezetünkben. A november elejei hatalmas 70-80 centiméteres hóesésről és az igazi téli élményekről nem is beszélve…
A cikk a Bonum Publicum magazin 2024/9. lapszámában jelent meg. A lapszám elektronikus formában itt érhető el: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/handle/20.500.12944/100965
Szerző: Szilágyi Dénes