Papi áldással és a Pier Paolo Pigozzi nemzetközi rektorhelyettestől átvett egyetemi megbízólevéllel indult az El Camino zarándokútra Mezei József nb. alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Nemzetbiztonsági Intézet Polgári Nemzetbiztonsági Tanszékének adjunktusa szeptember 30-án. Az NKE történetének első tiszteletbeli követe a jelentős feladatról, személyes motivációjáról és a zarándoktársakkal való találkozásairól is mesélt a Bonum Publicumnak.
„Nem vagyok mélyen vallásos ember, de a hit része az életemnek, emellett jövőre leszek ötvenéves, ezért úgy éreztem, itt az ideje egy számvetésnek” – fejtette ki Mezei József annak kapcsán, mi motiválta a zarándoklaton való részvételre. A Polgári Nemzetbiztonsági Tanszék adjunktusa – aki hat éve oktat az NKE-n – elmondta: a mindennapok számára is többnyire rohanásban telnek, a 30 napos zarándoklat azonban alkalmat és időt adott számára az élete lehetséges további irányainak átgondolására. Az alezredes felidézte, hogy az El Caminót a francia–spanyol határon található Saint-Jean-Pied-de-Port nevű településen kezdte, ahol a zarándokirodában kiváltotta zarándokigazolványát, majd útja a Pireneusokon keresztül Spanyolországba vezetett. A többnyire esős, ködös időben 28 kilométert kellett megtennie, amelynek során le kellett küzdenie az 1200 méteres szintkülönbséget is – részletezte.
„Az El Camino francia útvonala az első nap megalapozza a zarándoklatot, mert a végére az ember nagyon elfárad” – fogalmazott Mezei József, kiemelve azt is, hogy az út többi részén már nem találkozott ennyire nehéz terepviszonyokkal. Beszélt arról is, hogy számára ugyan nem jelentett leküzdhetetlen nehézséget a fizikai megterhelés, de azt ő is érezte, hogy ha valaki heteken keresztül naponta 20-30 kilométert gyalogol, már nem regenerálódik úgy a szervezete, mint normál körülmények között. Ehhez jelentősen hozzájárul az is, hogy étkezni és pihenni sem lehet a megszokott módon – tette hozzá. „A francia útvonal egyébként nagyon jól követhető, mert főként a zarándoklat szimbólumával, a Szent Jakab kagylóval díszített jelzések egyértelművé teszik, így nem kell külön térkép vagy applikáció ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk” – részletezte az alezredes. Kitért arra is, hogy a zarándokok számára számtalan pihenőhelyet, illetve vízvételi lehetőséget is kialakítottak az út mentén, ahol fel tudják frissíteni magukat a napi gyaloglás közben. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, nagy szabadságot jelent, hogy minden résztvevő magának tervezheti meg, egy-egy nap mekkora távot szeretne megtenni, vagy éppen hol szeretne megszállni. „A zarándoklatban épp az a fontos, hogy nem kell mindent előre megtervezni, hanem az ember rábízza magát a Jóistenre és hagyja, hogy minden úgy történjen, ahogy annak történnie kell” – jelentette ki Mezei József, aki általában 10-12 zarándokkal aludt egy szobában emeletes ágyakon, Pamplonában viszont egy százfős helyiségben foglalt szállást. „Az El Camino nagyon szép tájakon és alapvetően falvakon, tanyákon vezet keresztül, és csak néhány nagyvárost érint, a településeknél ugyanakkor minden esetben a templom mellett vezet, ezért aki vallásos érzülettel is rendelkezik, meglátogathatja azokat is” – idézte fel az alezredes. A természeti és az épített környezet adta pozitív hatások mellett közösségépítő élményekben is része lehet a zarándokoknak – tette hozzá. Elmesélte azt is, hogy az egyik, helyi vallási közösség által fenntartott zarándokszálláson például az ott dolgozó önkéntesek segítségével az egymás számára addig ismeretlen zarándokok közösen készítették el a vacsorát, közösen mosogattak, az este végén pedig a helyi templomban, gyertyafénynél közösen imádkoztak a saját nyelvükön, majd a szeretet kifejezéseként megölelték egymást. „Nagyon megható eseménysor volt, és akik részt vettek az összejövetelen, másnap észrevehetően már sokkal bensőségesebben viselkedtek egymással” – mondta Mezei József. Hangsúlyozta: úgy látta, a zarándoklat során szinte mindenki a „saját útját követte”, mégis számtalan esetben kapcsolódtak egymáshoz az emberek hosszabb-rövidebb időre. Ezt elősegítette az is, hogy akik ugyanazon a napon kezdték a zarándoklatot és a zarándokirodában kapott útitervet követték, többször is találkoztak egymással az úton – fogalmazott. Az alezredes saját bevallása szerint inkább befelé forduló típus, mégis szívesen beszélgetett zarándoktársaival. Kiemelt közülük egy magyar származású, új-zélandi hölgyet, akinek a nagyapja az akkori Csongrád megyéből vándorolt ki, és akivel interjút is készített. Mezei József küldetésének ugyanakkor fontos része volt az is, hogy elvigye az NKE nemzetközi rektorhelyettesének együttműködésről szóló felkérőlevelét Burgosba, Leónba és Santiago de Compostelába. „Harminc éve hivatásos állományban dolgozom és szolgálom a hazámat, ezért nagyon megtisztelő volt az, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felkért tiszteletbeli követnek” – jelentette ki az alezredes, aki arról számolt be, hogy minden intézményben szeretettel fogadták, és a találkozók jó hangulatához az is hozzájárult, hogy zarándokként kereste fel az ottani egyetemeket. Kifejtette: Burgosban a nemzetközi iroda vezetőjével, a másik két városban pedig az intézmény nemzetközi rektorhelyettesével tárgyalt. Úgy értékelte, hogy a találkozók elérték céljukat, mert sikerült olyan kapcsolatokat teremteni, amelyekre felépíthető a sikeres együttműködés. Mezei József 30 nap gyaloglás után érkezett haza az El Caminóról, ahol a befelé fordulást elősegítendő, még híreket sem olvasott. Az alezredes úgy érzi, elérte a célját, és igyekezni fog, hogy a továbbiakban a hangsúlyokat – a zarándoklata alatt benne megfogalmazódott gondolatok szerint – át tudja majd rendezni, illetve meg is tudja tartani. Ezt az értékrendet pedig szeretné átadni a családjának és a hallgatóinak is. „Olyan terheket nem cipeltem, amelyeket le kellett volna tennem a zarándoklat alatt, viszont nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam” – fogalmazott Mezei József, aki saját bevallása szerint a zarándoklat minden pillanatát élvezte.
A cikk a Bonum Publicum magazin 2024/9. lapszámában jelent meg. A lapszám elektronikus formában itt érhető el: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/handle/20.500.12944/100965
Szerző: Szabó Réka Zsuzsanna