Bemutatták A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban című könyvet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) február 18-án. A Bethlen Gábor Zrt. gondozásában tavaly megjelent, négynyelvű kötetről az NKE Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének szervezésében, annak vezetője Gyurcsík Iván folytatott panelbeszélgetést a szerzők közül Andrássy Györggyel és Kalmár Ferenccel.
A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban című kötethez Kövér László, az Országgyűlés alelnöke és Nicolas Levrat, az ENSZ kisebbségi ügyekkel foglalkozó különmegbízottja írt előszót. A kötet elkészítésében Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó mellett részt vett Kalmár Ferenc Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, illetve Andrássy György, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszékének professor emeritusa.
„Az Európai Parlament (EP) képviselőinek egy csoportja először 1983-ban kezdeményezte a kisebbségi nyelvek és kultúrák megőrzése érdekében a politikai frakciókon átívelő együttműködést” – fejtette ki bevezetőjében Gyurcsík Iván. Az NKE regionális együttműködésért felelős rektori tanácsadója hangsúlyozta: a hagyományos kisebbségek, nemzeti közösségek és kisebbségi nyelvek megőrzését, védelmét és képviseletét vállaló uniós munkacsoport célja, hogy a nyelvi és kulturális sokféleség védelme minél több uniós programban jelenjen meg, illetve felhívják a figyelmet az Unióban élő kisebbségek társadalmi, gazdasági problémáira is. Hozzátette: a kisebbségi frakcióközi csoport a kisebbségek jogait támogató parlamenti határozatok kidolgozásában és elfogadásában is aktív.
Gyurcsík Iván beszélt még egyebek mellett az Európai Unióhoz (EU) történő csatlakozás politikai feltételeit tartalmazó koppenhágai kritériumokról, amelyekben szerepel, hogy egy tagállamnak „stabilan működő, demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, mely garantálja a jogállam és az emberi jogok érvényesülését, és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását”. Kitért a 2007-es Lisszaboni szerződésre is, amelyben az EU értékeivel kapcsolatban első alkalommal jelent meg az elsődleges jogban a „kisebbség” kifejezés „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak” tiszteletben tartására utalva. Felhívta a figyelmet az Alapjogi Chartára, amely rögzíti a megkülönböztetés tilalmát, amit kiterjeszt a nemzeti kisebbséghez tartozásra is, illetve arra, hogy ezzel először került be a „nemzeti kisebbség” fogalma az elsődleges jogba a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget tiszteletben tartásával.
A Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője úgy fogalmazott: az Európai Unió jövőjéről folyó vitának részét képezi az Unió tagállamaiban élő nemzeti kisebbségek jogainak védelmére, a kulturális, vallási és nyelvi sokféleség tiszteletben tartására vonatkozó javaslatok számbavétele is. Emlékeztetett: az EU 27 tagállamában élő, csaknem 450 millió polgárból mintegy 50 millióan valamely etnikai alapú kisebbségi közösség tagjai és regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélnek. Ezzel kapcsolatban felidézte, hogy 2018-ban az EP elfogadta A kisebbségek védelme és hátrányos megkülönböztetésének tiltása az EU tagállamaiban című dokumentumot, amely kitér az őshonos, nemzeti és nyelvi kisebbségekre, valamint Az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályok című határozatot.
„A nemzeti kisebbségek kérdésköre világviszonylatban nagyon érzékeny kérdés” – jelentette ki Kalmár Ferenc, aki szerint az elmúlt 10-15 évben visszalépés történt az ügyben. A miniszteri biztos beszélt arról az öt szakpolitikai alapelvről, amelyet Szili Katalinnal dolgoztak ki a kisebbségvédelemmel kapcsolatban. Első alapelvként kifejtette: az Uniónak el kell fogadnia, hogy a kisebbségek védelme nem bel-, hanem európai ügy, ezért nem elég tagállami szinten kezelni, mert európai szinten is foglalkozni kell vele. A második alapelv véleménye szerint az, hogy a kisebbségvédelem identitásvédelmet is jelent, hiszen létezik egyéni és kollektív identitás is. Ebből következik a harmadik irányelv: az identitásvédelem érdekében szükség van egyéni és kollektív jogokra. Negyedik irányelvként leszögezte: a nemzeti identitásnak nem feltétlenül kell követnie az állampolgárságot. Az utolsó irányelv az, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó közösségeket az adott országnak államalkotó tényezőnek kell tekintenie. A miniszteri biztos hangsúlyozta: az identitásvédelemhez hozzátartozik a nyelv és a kultúra védelme is. „A kisebbségvédelem alapvető célja az, hogy a nemzeti közösségek identitását és karakterét megőrizzük” – fogalmazott Kalmár Ferenc, aki szerint Európa sokszínűségét csak így tudjuk megtartani.
Andrássy György a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának kisebbségekkel foglalkozó 27. cikkét elemezte, illetve ismertette az írásában a kisebbségvédelem terén továbbgondolásra érdemes gondolatokat. A 27. cikk – „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják” – értelmezéséhez alapvető forrás Francesco Capotorti az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ’70-es években megjelent tanulmánya, továbbá Patrick Thorberry jogtudós meghatározása. A professzor szerint a megoldás benne rejlik a nemzetközi jogban, csak felszínre kell hozni, ebben támaszt nyújthat egyebek mellett az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának jogértelmezése is.
Andrássy György úgy fogalmazott: az emberi jogokat általában generációként tagolják, véleménye szerint azonban területileg is differenciálódnak. Kifejtette a területileg nem kötött jogok, a területhez kötött jogok, valamint a részben területhez kötött, vagy vegyes jogok közötti különbségeket. „Ha vannak olyan jogok, amelyek mindenkit megilletnek, de nem mindenhol, akkor a nyelvnek ilyennek kellene lennie, mert ez nem kisebbségi, hanem emberi jog” – összegezte a professor emeritus.
Gyurcsík Iván zárszavában egyebek mellett kiemelte a kötet szerzőinek két javaslatát: az Unió gondoskodjon a történelmi, hagyományos, vagy őshonos nemzeti, vallási és nyelvi kisebbségek kiemelt jogi védelméről, illetve hozzanak létre egy nemzeti kisebbségekért felelős európai biztosi pozíciót.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes