Hármas könyvbemutatót tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Széchenyi Dísztermében március 27-én. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) és a Habsburg Ottó Alapítvány által közösen szervezett konferencián egykori politikusok és a téma szakértői idézték fel a rendszerváltáskori eseményeket.
„Napjainkban is kiemelten fontos, hogy tudós szemmel vizsgáljuk országaink történelmét, és levonjuk azokat a tanulságokat, amelyek ma épp olyan aktuálisak, mint a rendszerváltás idején” – fogalmazott köszöntőjében Deli Gergely, utalva a berlini fal leomlására, Németország újraegyesítésére, valamint a keleti, szocialista blokk országainak – köztük Magyarország és az NDK – demokratikus átmenetére. Az NKE rektora ezeket olyan történelmi jelentőségű eseményeknek nevezte, amelyek a mai napig meghatározzák Európa politikai és társadalmi viszonyait. Beszélt arról, hogy a két ország nem csupán gazdaságilag kötődik egymáshoz, hanem jogi hagyományai is közösek, a német tudományos szemlélet pedig meghatározó szerepet töltött be a magyar jogi gondolkodás fejlődésében.
„A Ludovika nemes hagyományai és a történelmi falak kötelezettséget jelentenek mindannyiunk számára” – fogalmazott bevezetőjében Prőhle Gergely. A JLI programigazgatója felidézte a napjainkban Németországban zajló folyamatokat és hangsúlyozta a hazánkkal évszázadok óta fennálló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok jelentőségét. A Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója fontosnak nevezte, hogy azok a személyek, akik átélték a rendszerváltás időszakát, megosszák tapasztalataikat a fiatalabb generációkkal.
„Az eseményen bemutatott három könyv három szemszögből vizsgálja a rendszerváltás, illetve az azt megelőző időszakot, így átfogó képet adnak a korszakról” – fogalmazott Prőhle Gergely. Andreas Schmidt-Schweitzer A nyugatnémet-magyar kapcsolatok a gazdaságban, politikában és kultúrában 1973/74-1987 között (Die Westdeutsch-Ungarischen Beziehungen in Wirtschaft, Politik und Kultur 1973/74-1987) című forráskiadványa azt az időszakot mutatja be, amikor Magyarország a Kádár-rendszerben igyekezett új utakat találni a béketáborban a Szovjetunióval való szövetségből „ki-kikacsintva”. Breier Zsuzsa 1989 című könyvét a programigazgató esszéisztikus műnek nevezte, amely komoly történelmi tanulmányokat és fontos beszélgetéseket foglal magában. Horst Teltschik A német egyesülés 329 napja (Die 329 Tage zur deutschen Einigung) címmel megjelent naplóját Michael Gehler helyezte európai összefüggésbe és napjainkra vonatkozó tanulságokkal is ellátta – tette hozzá.
Prőhle Gergely rámutatott arra, hogy az egykori NDK területén élők esetében a múltbeli tapasztalatok és a korábbi politikai-gazdasági rendszer által formált mentalitás továbbra is érezhető hatással bír. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a társadalmi és történelmi múltból fakadó különbségek megértése és figyelembevétele elengedhetetlen a régió politikai, gazdasági és kulturális folyamataiban való eligazodás szempontjából.
Az eseményen megtartott első kerekasztal-beszélgetés moderátora Bauer Bence, az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója volt. Andreas Schmidt-Schweizer, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa bevezető előadásában a német-magyar gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok történetét tárta fel. Úgy fogalmazott: mivel Budapest sajátos szerepet töltött be a szocialista blokkon belül, az itteni történések nagy hatással voltak a német egyesülési folyamatokra, és hazánknak közvetítő szerep jutott abban, hogy a Nyugat és a Kelet között ne szakadjon meg teljesen az összeköttetés. Példaként említette az NDK-ból érkezett menekültek átengedését. „Magyarország volt a kapu Németország számára a Nyugat felé” – jelentette ki.
Breier Zsuzsa egykori magyar diplomata, a hesseni tartományi kormány korábbi európai ügyekért felelős államtitkára kifejtette: levéltári források és személyes élményei felhasználásával idézte meg a két Németország és Magyarország 1989-es történéseit. Véleménye szerint akkor senki nem gondolt arra, hogy a rendszer megdőlhet, ugyanakkor kiemelte azt a bizalmat, amely a magyar és a német társadalomban volt egymás iránt.
Markus Meckel, az NDK már demokratikus keretek között megválasztott utolsó külügyminisztere hangsúlyozta: a disszidálás gondolata fel sem merült benne, mert a szülőföldjén akarta megváltoztatni a rendszert. A korábbi politikus beszélt egyebek mellett a német egységet előkészítő tárgyalási folyamatról, Mihail Gorbacsov szovjet elnök rendszerváltás előtti szerepéről és a Szovjetunió felbomlásáról is. Leszögezte: a közép-európai országok számára egyértelmű volt, hogy az Európai Unióhoz akarnak csatlakozni.
A konferencia második panelbeszélgetését Prőhle Gergely moderálta. Horst Teltschik, Helmut Kohl egykori kancellár tanácsadója egyebek mellett a régió akkori helyzetéről számolt be. Kiemelte, hogy Magyarország volt az első állam, amely aláírta a kisebbségekről szóló megállapodást. Magyarország szimbólummá vált, és megmutatta, hogy célzott reformokkal sikereket lehet elérni – jelentette ki.
Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság utolsó és a harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke köszönetét fejezte ki Horst Teltschiknek mindazért a bizalomért, amit személye iránt tanúsított, illetve azért a támogatásért és segítségért, amit Magyarország politikai és gazdasági átalakulásának folyamatában nyújtott. A szuverenitás kérdését elemezve Németh Miklós nem csupán gazdasági kihívásokat emelt ki, hanem olyan politikatörténeti eseményeket is, mint a román menekültválság. Véleménye szerint a rendszerváltás akkor kezdődött hazánkban, amikor 1989. május 10-én Grósz Károly, a Hazafias Népfront főtitkára és Gorbacsov a magyar parlament elnökének írt közös levelében lemondott a miniszterelnök kinevezésének és felmentésének jogáról. Felidézte a vasfüggöny lebontását, illetve a hazánkban állomásozó szovjet csapatok és atomtöltetű rakéták kivonását is.
Michael Gehler, a Hildesheimi Egyetem Történettudományi Intézetének igazgatója Horst Teltschiket olyan stratégaként jellemezte, akinek még a sajtó munkatársai is kíváncsiak voltak a véleményére, ezért Helmut Kohl Henry Kissingerének nevezték. Úgy fogalmazott: Magyarország volt az ajtónyitó a rendszerváltáshoz.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes