Könyvújdonságok a HHK Kari Könyvtár polcain

Ébredezik a természet, s tavasszal megújul a világ körülöttünk. Nincs ez máshogy az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltárban sem: új könyvek kerültek a polcokra az EKKL Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtárában, melyből ízelítőt kaphatnak e heti Könyvújdonságaink bejegyzésünkben.
 

Bővebben informálódhat az egyes kötetek adatairól és elérhetőségéről a borítóképre kattintva.
 

Hahner Péter: Államférfiak - Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza

"A romlottság a bűn karjára támaszkodva" - írta Chateaubriand, miután megpillantotta Napóleon egykori külügy- és rendőrminiszterét, amint karonfogva bevonultak XVIII. Lajos királyhoz. Felháborodott megállapítását történészek és írók nemzedékei idézték fel egyetértően. De olyanok is akadtak, akik szerint Talleyrand és Fouché nem áruló volt, hanem két rendkívül tehetséges államférfi. A különböző politikai rendszerek szolgálatában mindvégig a francia forradalom vívmányainak megőrzésére törekedtek, s azokkal fordultak szembe, akik e vívmányokat veszélyeztették. A személyekhez való hűtlenségük egy ügyhöz való hűség következménye volt. "Csak akkor szőttem összeesküvést, amikor a franciák többsége cinkosom volt, s velük együtt a haza üdvét tartottam szem előtt" - jelentette ki Talleyrand, s ezt Fouché is elmondhatta volna. Hahner Péter kötetében e két híres és hírhedt államférfi politikai tevékenységét és magánéletét mutatja be a régi rendtől a forradalmon, konzulátuson, császárságon és restauráción át, egészen a júliusi monarchiáig. Hosszú pályafutásuk, tartós hatalmuk, nagy befolyásuk és politikai tisztánlátásuk miatt inkább őket tekinthetnénk koruk igazi képviselőinek, mint XVI. Lajost, Mirabeau-t, Robespierre-t, Babeuföt, Barras-t vagy Napóleont. A szerző ezért őket állította a forradalmi és napóleoni dráma középpontjába, az ő párhuzamos életrajzuknak a hagyományos megközelítésektől eltérő, új értelmezésével idézi fel a francia és európai történelemnek e fordulatokban gazdag, mindmáig lenyűgöző és tanulságos korszakát.

Zöld András, Szalay Zsuzsa, Csoknyai Tamás: Energiatudatos építészet 2.0

1999-ben jelent meg az Energiatudatos építészet c. könyv. Az első kiadás óta az épületenergetika területén számos változás történt.Az eredeti könyv sikere alapján az új, bővített kiadás az Energiatudatos építészet 2.0 címet viseli, a forma és a külalak is egyezik a régivel. Az új ismeretanyaggal való bővítés lényegesen nagyobb terjedelemmel, gazdagabb ábraanyaggal és két, a szakmai körökben ismert és elismert társszerző bevonásával történt.

A tudományos igényességgel megírt, de könnyen érthető kötet célja, hogy az olvasó, legyen akár építészeti, akár épületgépészeti szakirányú végzettségű vagy „csak” egy érdeklődő építtető, beruházó, döntéshozó, át tudja látni az energetika, a komfort, a környezetvédelem szempontjából is jó épületek létesítésének lehetőségeit és korlátait. A könyv segít abban, hogy a társtervezők tolmács nélkül értsék egymást.Ehhez áttekintést nyújtanak az építészeti koncepció, az épületszerkezet, az épületgépészet, a megújuló energiák hasznosítása, a városi terek néhány kérdése az életciklus-elemzés kérdéseiről és ezek összefüggéseiről szóló fejezetek.

Igor Janke, fordította Mitrovits Miklós: Erőd: a harcoló Szolidaritás földalatti hadsereg története

Igor Janke Orbán Viktor-életrajza 2013-ban jelent meg Magyarországon, és páratlan sikert aratott, hosszú ideig vezette a toplistákat. Ehhez nagymértékben hozzájárult az újságíróból és bloggerből lett politikai elemző könnyed és világos stílusa, és az a nyitottság és érdeklődés, amellyel a tárgyához viszonyul.

Nincs ez másként Az erőd esetében sem. A lengyel Szolidaritás harcos, radikális ága olyan szervezettséggel, fegyelemmel és szabotázsakciókkal járult hozzá a kommunista rendszer kimúlásához, amelyek Magyarországon mindvégig ismeretlenek maradtak.

A 2015-ben Lengyelországban Év könyvének megválasztott kötet egyszerre történetileg hiteles és alapos tényfeltáró munka, és akciók sorát felvonultató kémregény, krimi, amely akár fikció is lehetne. Mert néha a valóság szüli a legképtelenebb helyzeteket.

Terdik Szilveszter: Görögkatolikus püspöki központok Magyarországon a 18. században: művészet és reprezentáció

"A történeti Magyarország és Erdély területén a 17. század közepétől a következő század elejéig tartott az egyházi uniók kora, amikor a hazai ortodox közösségek jelentős hányada elfogadta a római katolikus egyházzal fölkínált egységet. Az unióra lépőközösségek garanciát kaptak arra, hogy bizánci hagyományú liturgiájukat és egyházi szokásikat változatlanul megőrizhetik, csupán négy katolikus hittételt kellett egyértelműen elfogadniuk. A hitbéli egység mellett fölkínáltak egy másik, a papság társadalmi helyzetének javítását célzó változást is, amikor az uralkodó a katolikus klérust megillető jogokat ígért számukra. Mégis, a belpolitikai nehézségek, a háborúk, a papságnak szánt kiváltságokkal szemben mutatkozó ellenállás hosszú évtizedekig gátolták az unió megerősödését. Az új klérus helyzete a katolikus egyházon belül is másképp alakult, ugyanis a latin főpapság a "görög" partnert fokozatosan teljesen alárendelt helyzetűnek tekintette. A 18. század jelentős hányada így azzal telt, hogy az unitus püspökök megpróbáltak a helyzetükön javítani. Küzdelmük az uralkodói támogatásnak köszönhetően lassan sikerrel járt, megalapították a görögkatolikus egyházmegyéket, amelyek működését csak királyi birtok-, illetve pénzadományok tudták biztosítani. Ez a folyamat több egyházmegyében székhelyváltással is járt (Munkácsról Ungvárra, Fogarasról Balázsfalvára költöztek). Az új székhelyeken nagyszabású építkezésekbe fogtak, jelentős udvari támogatással. Új székesegyházak, püspöki székházak, szemináriumok épültek, amelyeken egyszerre érvényesülnek a közösségek önazonosságához tartozó, bizánci hagyományokat őrző művészetnek, illetve a korszak uralkodó stílusának, a barokknak jellemzői. A könyv ezt az izgalmas, kevésbé kutatott emlékanyagot mutatja be. A kötet főszövegét számos eddig jórészt ismeretlen levéltári terv és rajz reprodukciója, a tárgyalt emlékeket részletesen bemutató archív és modern fotó illusztrálja, illetve nagyrészt kiadatlan levéltári dokumentumokból szerkesztett forrásválogatás egészíti ki."

Jacques Derrida, fordította Marsó Paula: Grammatológia

Az olvasó Jacques Derrida főművének magyar nyelvű fordítását tartja a kezében. A világhírű francia filozófus ezzel a munkájával alapozta meg a dekonstrukció irodalomelméletét. Ezen túlmenően a kötet  egymáshoz lazán kapcsolódó tanulmányai egy egészen sajátos Rousseau-interpretációt is nyújtanak. Derrida a felvilágosodás emblematikus szövegeinek vizsgálata során mutatja be, mit is jelent a dekonstrukció fogalma. Az irodalmi és filozófiai szövegekkel való találkozások eseményeiben épül fel az a dekonstruktív olvasat, mely a nyom, a pótlék, az elkülönböződés és az eredet alakzatai köré szerveződik. A dekonstrukció nem pusztán olvasás és írásmód, de szükségszerűen metafizika-kritika és írástörténet is, mely tartózkodik attól, hogy metakritikává váljon. A Grammatológia a huszadik század második felének legtöbbet vitatott és sok nyelvre lefordított  filozófiai szövegei közül való.

Antall Nikolett, Mészáros Márton (szerkesztette): Holokauszt, új utak, új generációk

A holokauszt emlékezetének története áttekinthetetlenül bőséges szöveg. Irodalmi, történelmi, jogi és pszichológiai munkák mellett képzőművészeti, építészeti, urbanisztikai, filmes alkotások, színdarabok és zeneművek alkotják. E folyamatban a legkülönbözőbb regiszterek vesznek részt, a művészettől, a tudománytól és a politikától kezdve a zsurnalizmusig. Bármily áttekinthetetlen is ez a szöveg, a mai Európa etikai arculata nagymértékben ennek keletkezése közben és a szövegnek köszönhetően jött létre.

A holokauszt emlékezetében mindmáig meghatározó volt az átélők jelenlétének szerepe, a tanúságtevő emlékezés. Az átélő áldozatok nemzedéke mostanában hallgat el végleg. A holokauszt emlékezetének szövegét az ő tanúságuk nélkül írják tovább a később születettek nemzedékei. A kötetben található előadások e tény etikai és esztétikai következményeit vizsgálják, és ennek tudatában reflektálnak tárgyukra, saját helyzetükre. Az előadások, amelyeket átdolgozva, kiegészítve tartalmaz a kötet, a FISZ Holokauszt Emlékév, hogyan tovább? című konferenciáján 2015 februárjában hangoztak el. Fiatal és tapasztaltabb kutatók a holokauszt reprezentációjának számukra itt és most érvényesnek mutatkozó nyelveit, esztétikai és etikai szempontjait mutatták, mutatják be. A tárgy jelentőségéhez illő, fontos kérdéseket megfogalmazó kötetet tart a kezében az olvasó.

Kokes János, Gedai Csaba fotóival: Magyar emlékek Csehországban

Utazásaink során a mai szlovák-cseh határt átlépve sokan nem is tudatosítjuk, hogy tulajdonképpen a történelmi magyar-cseh határon haladunk keresztül: az egykori Magyar Királyság és a Cseh Királyság közti államhatáron. Hosszú évszázadokon át - az első évezred végétől a XX. század végéig - ugyanis a magyarok és a csehek közvetlen szomszédok voltak, és a két ország uralkodó dinasztiái között nem egy házasság köttetett. Ezen túlmenően számtalan kereskedelmi, politikai és határ menti személyes kapcsolat is létrejött e két nép között. Középiskolás tanulmányainkból arra talán mindannyian emlékszünk, hogy Radnótit a csehországi Liberecbe küldték ipari tanulónak. Az azonban kevésbé közismert, hogy Kazinczy Ferenc a jakobinus összeesküvés elítéltjeként brnói tömlöcben raboskodott, hogy Prágában őrzik Szent István állítólagos kardját, hogy Bolyai János, a híres matematikus katonatiszti múltjának emlékét Olmützben tábla őrzi, vagy hogy a szabadságharcot vezető II. Rákóczi Ferencet előzőleg a dél-csehországi Jindřichův Hradecben próbálták Habsurg-hű alattvalóvá nevelni. Mindennek pedig a mai Csehországban látható, megtekinthető emlékei, emlékhelyei vannak. A most kézben tartott rendhagyó útikönyv áttekinti a magyar-cseh történelem kapcsolódási pontjait, majd hét régióra bontva mutatja be részletesen a magyar emlékkel bíró városokat, épületeket, helyszíneket.

Dávid Beáta (et al.): A rendszerváltás családtörténetei - huszonöt év Budapest árnyékában

Milyen ma a fiatalok biztonságérzete, és vajon milyen volt édesanyáiké huszonöt évvel ezelőtt, amikor ők megszülettek? Hogyan függ össze a társadalmi és az egyéni biztonság a fiatalok és a szülők életében? Vajon a szülők azt mondják-e, csinálják-e, amit valójában gondolnak a gyermekvállalásról? Mit is üzennek gyermekeiknek?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések állnak könyvünk fókuszában. A kutatás a korábbi makroszintű megközelítések mellett újdonságként a rendszerváltás társadalmi történéseit a mindennapokat megélő és a rendszerváltásban valóban érintett egyének/családok szemszögéből tárja fel. A könyv egy adott földrajzi környezetben a szociológia különböző eszközeivel igyekszik feltárni és elemezni a rendszerváltáskor született gyerekek és családjaik huszonöt évnyi történetét. A megközelítés nem hagyományos, ilyen-olyan módon eltorzított visszaemlékezésekre alapozó múltidézés, hanem az adott pillanatban és élethelyzetben feltett kérdésekre adott válaszokat teszi egymás mellé és vizsgálja a közben eltelt idő távlatában.

Hegedűs Imre János: Székelyország - szerelmes földrajz

A történelmi székely székek, a székely tájak és a csángóföld rajzát kapja az olvasó a legszebb prózai műfajba, az esszébe burkolva. Érett és magvas, mint a kévébe kötött búza. Belső hevülettel, külsőségek mellőzésével szól a szerző a földrajz, a régészet, a történelem, a néprajz, a szokások, a hagyományok, a folklór ismert és ismeretlen, régi és frissen fölfedezett titkairól. Minden szó, minden ige a végső próbatételek népének, a székelységnek ügyét, dolgát szolgálja, anélkül, hogy illúziókat keltene.

A történelem zsákutcáiban csak egyenes gerinccel és fölemelt fővel lehet megtalálni a kivezető utat. Ez a könyv üzenete.
 

Jean de Joinville: Szent Lajos élete és bölcs mondásai

Emlékirat, ​sajátos hagiográfiai munka, memoár, geszta, történeti mű, krónika, anekdotagyűjtemény egyszerre. Összefoglalja egy korszak lényegét és szemléletét, ugyanakkor szakít a korábbi történetírás és irodalom számos kliséjével. Az első olyan alkotás a francia középkorban, melynek szerzője nem rejtőzik el, hanem épp ellenkezőleg, a történet egyik főszereplőjévé válik. Műve így nemcsak a 800 éve született szent király alakjának és az egyiptomi keresztes hadjáratnak, hanem IX. Lajos és Jean de Joinville barátságának is emléket állít. A Szent Lajos életéről és bölcs mondásairól ránk maradt történet a mai olvasó számára szórakoztató és tanulságos olvasmány, a kutatóknak pedig igazi kincsesbánya.

A fordítást az eligazodást segítő részletes jegyzetanyag, három tanulmány, valamint Jacques Le Goff magyarul még ki nem adott Szent Lajos-monográfiájának utolsó fejezete, továbbá többfajta segédlet és illusztrációk kísérik.

Bódy Zsombor és Horváth Sándor (szerk.): 1944/1945 társadalom a háborúban - folytonosság és változás Magyarországon

Hogyan jelent meg a háborús világégés és 1945 a magánlevelekben, a naplókban és a visszaemlékezésekben? Miként változott meg Horthy Miklós kultusza a háború hatására? Hogyan lehetett lakáshoz jutni a háború alatt? Mi motiválta egy politikai gyilkosság vagy egy népbírósági per szereplőit? Hogyan befolyásolhatták sorsuk elbeszélését a soá túlélői? Hová lettek a háború során az erdélyiek? Miként vonult be mindez a magyar irodalomba? A háborút és az 1945-ös politikai változásokat a hétköznapokban nem ugyanúgy érzékelték a különböző generációk vagy társadalmi csoportok tagjai, a nők és férfiak, az eltérő felekezetek tagjai, falusiak vagy városiak, katonák vagy civilek. Nem volt a háborúnak és a berendezkedő diktatúrának egyetlen, egységes tapasztalata, mint ahogy 1945 is lehetett a remény és a reménytelenség éve, attól függően, hogy ki beszélt róla. Kötetünk éppen ezt a sokféleséget szeretné feltárni, hogy érthetőbbé tegye az egyik legfontosabb és legtömegesebb 20. századi tapasztalatnak, a háborúnak és a diktatúra kiépülésének társadalomra gyakorolt hatásait. Ezen keresztül válik lehetővé az 1944-1945-ös korszakhatár új értelmezéseinek kidolgozása, amelyek meghaladhatják a megkövesedett, kiüresedett emlékezetpolitikai viták sztereotípiáit.

L. Balogh Béni (szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta): "Törvényes" megszállás - szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között

A kötet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, valamint a megyei levéltárak forrásfeltáró munkájának eredményeképpen jött létre. E korábban nem publikált válogatott források tematikus bontásban követik egymást, s mutatják be a szovjet csapatok 1944–47 közötti magyarországi tevékenységét. A megszállás kezdetétől kiindulva ittlétük különféle vetületei ismerhetők meg, így kapcsolattartásuk a magyar hatóságokkal, a lakossággal való érintkezés, az atrocitások, a gazdasági károkozás, de a mindennapi életük jellemzői is megismerhetők a 225 válogatott dokumentum segítségével. A szerteágazó témára tekintettel a válogatás célja az volt, hogy a legkülönfélébb nézőpontokból megközelítve, minél átfogóbb képet nyújtsanak a témáról. A forrásválogatást bevezető tanulmány előzi meg, amely tárgyalja Magyarország és a térség szovjetizálásának vitatott problémáit, átfogó historiográfiai áttekintést nyújt, s összefoglalja a témára vonatkozó eddigi ismereteket. A kötetben szereplő iratokról jegyzék, valamint személynév-, helységnév-, és tárgymutató szerepel. Az előszó, a bevezető tanulmány összefoglalója és az iratjegyzék angolul is olvasható.

Muszatics Péter: Utazás Európa mélyére

,,Magyarország, a magyarok most Kelet-Európához tartoznak? Vannak, akik ezt mondják, sőt hirdetik. De Muszatics nem ilyen hajlamú magyar. Európai magyar, történelemmel átitatott. Európai, aki a mostani Közép- és Kelet-Európával, városaival, történelmével van átitatva, komolyan és mélyen, mint Márai vagy Szerb. Nagy írók, és Muszaticshoz valahogy hasonlíthatók. Mi történt és mi történik ott? Mi Közép-Európa és mi Kelet-Európa? Hol vannak a határok? Ez érdekli Muszatics Pétert, erről számol be saját magának és nekünk. Kelet-európai Tallinn és Vilnius, Lemberg és ŁódĽ, Szarajevó és Thesszaloniki de Pozsony és Temesvár is? Megkérdőjelezhetők Közép-Európa és Kelet-Európa közkeletű fogalmai az utóbbi hetven év fényében? Nehéz meghúzni a határokat. Itt nemcsak városokról van szó márpedig a város az emberiség legértékesebb és legtörékenyebb alkotása, ahogy Szerb Antal írja, hanem egy régió és Európa identitásáról. Identitásmeghatározási kísérletekről." John Lukacs

Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia - a Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra

A ​porcelán előállításának misztikuma mellett kevésbé szokott szó esni egy sokkal hétköznapibb, ám az alkotások értékét meghatározó folyamatról, az értékesítésről. Arról, hogyan jut el a porcelánkészlet vagy dísztárgy az alkotótól a megrendelőig, azaz a műhelytől az szalonig. Amíg a herendi porcelántárgyak a Monarchia időszakában is még jórészt személyes ismeretségeken, kapcsolatokon keresztül, addig az 1920-as évek közepétől már egy jól szervezett értékesítéspolitika menték kerültek a megrendelőkhöz. Ezt az üzletfilozófiát a Herendi Porcelánmanufaktúra első menedzser szemléletű vezetője Gulden Gyula alakította ki. A jogot és kereskedelmi akadémiát végzett, több nyelven beszélő Gulden huszonöt évesen került a vállalathoz és a következő két évtizedben jelentős változásokat vezetett be a gyártás, az értékesítés és a reklám terén. Kiváló üzleti érzékének és kapcsolatrendszereinek köszönhetően a Herendi mind az öt kontinensen elérhetővé vált. Ehhez azonban folyamatos erőfeszítésekre volt szükség, így rendszeresen utazott és tárgyalt a vállalat partnereivel, állami tisztviselőkkel és természetesen az érdeklődő magánfelekkel…

Hermann Róbert, Molnár András (sajtó alá rendezte): Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834-1847) - válogatott dokumentumok

Zala vármegye a reformkorban – elsősorban Deák Ferenc politikai hátországaként – a magyar liberális reformellenzék egyik fellegvára volt. Az itt zajló politikai események, a helyi szabadelvűek és konzervatívok küzdelmei nem egyszer országos jelentőséggel bírtak, és hatást gyakoroltak a pozsonyi országgyűlés munkájára, illetve a magyar reformmozgalom egészére is. Az elvi ellentétek a nagy nemesi tömegeket megmozgató országgyűlési követválasztások és vármegyei tisztújítások során e megyében is több alkalommal tettlegességbe torkolltak, véres verekedésekké fajultak.

Forráskiadványunk a Zala vármegye 1834 és 1847 közötti országgyűlési követválasztásaira és tisztújításaira vonatkozó válogatott kéziratos forrásokat (144 darab, mindeddig kiadatlan dokumentumot: közgyűlési jegyzőkönyveket és iratokat, periratokat, magánleveleket és titkosrendőri jelentéseket, a résztvevők naplóit és visszaemlékezéseit) teszi közzé, az egyes követválasztások és tisztújítások időrendjében fejezetenként csoportosítva. A dokumentumokat a Zala vármegye országgyűlési követválasztásainak és tisztújításainak reformkori történetét felvázoló, valamint a szövegkiadási előzményeket összefoglaló bevezető tanulmány egészíti ki.