Könyvajánló - 2020. május 29.
Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia, Osiris Kiadó, Budapest, 2009
Könyvünk azt mutatja be, hogy mire képes a fotográfia az egyes korokban, a technikai fejlettség adott szintjén milyen jellegű fényképekre számíthat egy-egy téma kutatásánál a történész. A fényképezés technikájának csak a legfontosabb csomópontjait ismertetjük, azokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen fényképek születhettek az adott korszakban. Csak olyan eljárásokról írunk, amelyeket általánosan használtak a fotográfusok, s olyan fényképfajtákról, amelyek széles körben elterjedtek és kedveltek voltak a közönség körében, s darabjaik fellelhetők a múzeumokban és más közgyűjteményekben, valamint a műtárgypiacon. A fényképformák és technikák változása mellett a könyv azt is nyomon kíséri, hogy milyen szerepet tölt be a fotográfia a mindenkori társadalomban, mire használják, milyen szerepet kap a mindennapi életben, a tudomány és a művészet területén, kik a fényképezők, és kik a megrendelők. A fotográfia kifejezést mindkét értelmében használjuk: úgy is, mint eljárást, és úgy is, mint magát a fényképet. A fényképekhez kapcsolható információk összegyűjtésekor kiemelt szerepet tulajdonítunk az egymást követő korok változó viseletének, mert ez adja a legszélesebb körben használható kapaszkodót a kutató számára a datáláshoz.
A kötet az alábbi linken érhető el online.
---
Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből, szerk. Kaján Imre, (Források a vízügy múltjából 5.) Budapest, 1988
A „Források a vízügy múltjából" sorozat célja — mint azt az első füzet is körvonalazza —, hogy a vízügyi szakma művelői, illetve a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatásaik során a vízügy területén is munkálkodó történészek segítséget kapjanak az ágazat múltjának jobb megismeréséhez. A sorozatban olyan kiadványok jelennek meg, melyek megkönnyítik, elősegítik a tájékozódást a vízügyi gyűjtemények anyagaiban, amelyek egy meghatározó esemény, egy intézmény, egy-egy fontosabb személyiség, vagy tematikailag jelentősebb részterület eddig feltáratlan, vagy nehezen hozzáférhető dokumentumait ismertetik, értelmezik.
Jelen kötet az 1838-as pest-budai nagy árvíz történetének írott forrásaiból ad közre egy válogatást. Az 1838. évi nagy árvíz hatalmas pusztításai a kor figyelmét a vízügyekre irányították, olyannyira, hogy a folyószabályozások kérdése több mint 100 éven keresztül a magyar gazdaság és társadalom egyik kulcskérdése volt.
A 150 éve történtekkel foglalkozó publikációktól e kötet alapvetően eltér: a dokumentumok tükrében igyekszik bemutatni az eseményeket. Azzal a reménnyel készült, hogy a vízügyi szakma múltja iránti érdeklődést mai művelőiben, a történészekben és a széles olvasórétegekben is sikerül felkelteni.
A nem titkolt cél ugyanis nem más, mint hogy a ma is tapasztalható sommás megítélés szintjéről elmozdíttassék az ágazat históriájának általános ismerete, mert ez nemcsak a vízügynek, hanem az egész magyarországi történetkutatásnak is hasznára válna.
A kötet az alábbi linken érhető el online.
---
Ungváry Krisztián: Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944. Esemény - elbeszélés - utóélet, Osiris Kiadó, Budapest, 2015
A második világháború folyamán, a Szovjetunió területén több mint félmillió négyzetkilométeren magyar csapatok láttak el megszálló feladatokat. Nemcsak a magyar csapatok viszonylag nagy részaránya, hanem bevetésük területi eloszlása is indokolja, hogy a megszállás történetével külön monográfia foglalkozzon. A Szovjetunióban a magyar megszállók két évig ugyanis a leginkább partizánveszélyes területen, a brjanszki erdőkben tevékenykedtek: emiatt a magyar megszállás és a szovjet partizánháború története egymástól elválaszthatatlan. Ugyanez érvényes a holokauszt ukrajnai történetére is. Katonai szempontból a magyar háborús részvételben a megszálló tevékenységnek legalább akkora jelentősége volt, mint a 2. hadsereg doni hadműveleteinek. Könyvünk egyrészt eseménytörténeti feltárás, másrészt túl a hadműveleti szempontokon, egyben társadalomtörténeti elemzés is. A német és magyar megszállók tevékenysége az erőszak brutális elszabadulásával járt. Ennek részletei Magyarországon ma még nem kellően ismertek. Kötetünk ezen a helyzeten szeretne változtatni.
A kötet az alábbi linken érhető el online.
---
A Magyar Tudományos Akadémia helyzete és reformlehetőségei. Történeti és összehasonlító kitekintéssel, Jakab András - Körtvélyesi Zsolt (szerk.), MTA TKJTI, Budapest, 2017
A kötet az MTA TK kutatóinak részvételével 2014-ben megalakult, National Academies of Sciences and Research Organisations néven működő kutatócsoport munkájából született. A kutatócsoport létrejöttét az az igény motiválta, hogy az akadémiai kutatás intézményi környezetét, amely fontos szerepet játszik egy ország tudományos teljesítményében, tudományos módszerekkel vizsgáljuk. A kétnyelvű kötet a Magyar Tudományos Akadémia szabályozási környezetét vizsgálja közép-kelet-európai kitekintéssel.
A kutatás bevallott célja, hogy végső soron a hazai és európai gyakorlat hasznosítsa az eredményeket. Célunk, hogy a kutatócsoportunk keretében zajló kutatások a szélesebb nyilvánosság, különösen az érintettek és döntéshozók számára is elérhetővé és hasznosíthatóvá váljanak. Ugyancsak szeretnénk hozzájárulni az MTA megújulásához, és bízunk benne, hogy az intézményi reformokról szóló belső diskurzust újabb érvekkel gazdagíthatjuk.
A kötet műfaját tekintve vitaindító – közös gondolkodásra hívó munka az MTA jövőjének biztosítása, presztízsének és intézményi helyzetének tartós megőrzése érdekében. Ehhez a sikerekről nem megfeledkezve, őszintén fel kell tárni a szervezeti és működési kihívásokat és nehézségeket. Azt kérjük az olvasótól, hogy ennek szellemében, a nyíltság és a konstruktivitás jegyében olvassa a kötet tanulmányait, és még a kritikusabb részeknél se feledje el, hogy a kötet magyar anyagai az MTA hagyományait ápoló, hírnevét legjobb tudásuk szerint öregbítő és a köztestület iránt maradéktalanul elkötelezett kutatók tollából származnak.
A kötet az alábbi linken érhető el online.
---
Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája, Wolters Kluwer, Budapest, 2017
Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára. Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz" hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak. A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni. Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez. Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét. A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi. Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.
A kötet az alábbi linken érhető el online.
---