Szűkítés


Kiválasztott Címke

Szabadegyetem

Minden Címke 621


Jelenleg 31 bejegyzés található Szabadegyetem cimkével

Az ország védelme össztársadalmi feladat

    • fokep
    •  dsc5375 2
    •  dsc5383 2
    •  dsc5387 2
    •  dsc5398 2
  • Előző
  • Következő

Az ország közlekedési rendszerének felépítéséről és védelmi kihívásairól tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen Dr. Szászi Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánhelyettese. Az előadásból kiderült, hogy hazánk geostratégiai adottságaiból, valamint az utóbbi 150 év alatt kialakult közlekedési infrastruktúra jellegéből eredően a közlekedési rendszer megbízható működőképességének fenntartása meglehetősen összetett feladat. Különösen az a minősített helyzetekben, elsősorban különleges jogrend időszakában, például árvíz idején, vagy külső támadás esetén. Az ilyenkor fellépő katonai és össztársadalmi védelmi feladatokat csak az egész közlekedési rendszer kellő időben történő felkészítésével lehet megvalósítani.

Szászi Gábor 1986-ban, a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán diplomázott közlekedésmérnökként, majd katonai szakmai végzettséget szerzett a Nemzetvédelmi Egyetem Vezetés- és Szervezéstudományi Kar logisztikai szakán 2001-ben. Több mint 25 év oktatói pályafutás áll mögötte. 2004-ben kinevezték a MH Közlekedési Szolgálatfőnökség főmérnökévé. Jelenleg az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatási dékánhelyettese. Kutatási területe a közlekedési rendszer védelmi felkészítésének elemzése, illetve a létfontosságú közlekedési rendszerelemek védelmi lehetőségeinek vizsgálata hazai és nemzetközi összehasonlításban.

Szászi Gábor az ország közlekedési rendszeréről szóló előadását kettősség jellemezte, elemzésében egyaránt érintette a katonai és a civil polgári területet. A közlekedési rendszert egy bonyolult kapcsolati hálóként írta le, amely működését számos külső tényező befolyásolja. „Amikor Széchenyiék kidolgozták az első magyar közlekedésfejlesztési koncepciót, akkor teljesen más területi elhelyezkedésű Magyarországra gondolták a hálózati struktúrát. A Budapest-centrikusság akkor nem azt jelentette, mint ma, hiszen megvoltak a pókháló-rendszerű összekötő elemek. Ezeket az elemeket elcsatolták Magyarországtól a trianoni békeszerződés következtében” – emelte ki a történeti, politikai viszonylatot Szászi Gábor. Közlekedési infrastruktúra fejlődése során érdekességként megemlítette, hogy míg manapság az ország nyugati fele a fejlettebb, addig a szocializmus alatt a keleti országrész közlekedési hálózata volt frekventáltabb. „Ha a mai kor aktualitását megnézzük, akkor tagjai vagyunk az Európai Uniónak, amely jelentősen meghatározza, hogy Magyarország milyen jellegű közlekedés hálózati fejlesztési célokat tűz ki maga elé” – mondta a HHK dékánhelyettese.

„A katonai közlekedési rendszer igényei vonatkoznak a polgári kapacitásokra és bizonyos mértékben a Magyar Honvédség saját maga által létrehozott kapacitásokra, feltételekre, lehetőségekre” – fejtette ki Szászi Gábor. Az ezredes rávilágított, hogy a megfelelő honvédelemhez, katasztrófavédelemhez össztársadalmi összefogás kell a közszolgálat, a gazdaság szereplői, valamint a civil társadalom között. „2013. március 15-én szembesülhetett mindenki azzal, hogy egy egyszerű egynapos havazás milyen közlekedési rendszerbénulásokat képes előidézni” – emelte ki a HHK dékánhelyettese, majd ismertette az ilyenkor gyakran felmerülő társadalmi elvárást, hogy miért nem lehet készülni az ilyen váratlan helyzetekre és gyors megoldásukra. „Mindig az a kérdés, hogy mekkora szintre emeljük azt a tartalék, vagy készenléti kapacitást, amely egy viszonylag nehezen meghatározható hatás esetén az ellene történő tevékenységeket képes lesz majd lefedni” – mutatta be Szászi Gábor azt a társadalom és a fegyveres testületek közti konfliktust, hogy békeidőben miért és mennyivel kell támogatni a védelmi erőket. Az ezredes kifejtette, hogy a társadalom elvárásait igyekszik a honvédség ellátni, azonban ehhez megfelelő társadalmi támogatás és költségvetés szükséges.

Az elmúlt években hatalmas társadalmi visszhangot vert, amikor a Magyar Honvédség kötelességét ellátva nyilvántartásba vette a polgári tulajdonú nagyobb terepjárókat, mikrobuszokat, mezőgazdasági járműveket, amelyeket meghatározott védelmi helyzet esetén használatba venne. „Az ország védelme össztársadalmi feladat. Nem csak a katonák védik meg az országot. Ők az elsők, akik ebben a feladatrendszerben részt vesznek, azonban ezt követően mindenkinek közre kell működnie” - világított rá Szászi Gábor, majd kiemelte.  „Óhatatlanul mozgósítást kell végrehajtani, fel kell duzzasztani a honvédség állományát olyankor, amikor olyan jellegű veszélyeztetettség éri az országot, amikor komoly fegyveres beavatkozásra van szükség.” A HHK dékánhelyettese elmondta, hogy a Honvédség teljesen jogosan nem rendelkezik akkora járműállománnyal, amekkora állomány ezeknek a feladatoknak az ellátására szükség lenne, emellett kimagasló költségekkel járna a fenntartásuk és a tárolásuk is. Szászi Gábor ismertette, hogy ez a gyakorlat nyugati szövetségeseinknél is bevett szokás.

Szászi Gábor előadásában kitért a magyar közlekedési hálózat jelenlegi állapotára is: autópálya sűrűség szempontjából Magyarország középmezőnybe tartozik az európai viszonylatban, míg a vasúthálózat sűrűsége kimagasló a kontinens országaihoz képest. Azonban az ezredes megemlítette, hogy a hálózatok sűrűségénél érdemes a minőségüket is vizsgálni, az országban aktuális védelmi követelmények megfelelő ellátásához burkolatfejlesztéseket kell végrehajtani, valamint sebességkorlátozás nélküli sínrendszereket kell kiépíteni. Az európai közlekedési rendszerbe Magyarország a Helsinki folyosó, úgynevezett páneurópai korridor tagja, az országot 4 folyosó is átmetszi, továbbá az Európai Uniós TEN-T hálózat tagja. „Magyarország európai szíve, de egy biztos, hogy közlekedési csomópontja” – összegezte Szászi Gábor.


A Ludovika Szabadegyetem következő programjára március 21-én kerül sor, amelyen Dr. Szabó Andrea ezredes tart előadást „Pénzügyőrök a mindennapokban (1867-től napjainkig)” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!


Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration


További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


Felrobbanó hajszárítók esete a Ludovikán

    • fokep
    •  dsc3539 2
    •  dsc3548 2
  • Előző
  • Következő

Fogyasztói jogok és a fogyasztók magánjogi védelméről tartott előadást Dr. Darázs Lénárd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előadás-sorozatán. A Ludovika Szabadegyetem keretében megtartott kurzuson az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar docense kitért a fogyasztóvédelem komplexitására, a magánjogi fogyasztóvédelem kereteire és dilemmáira, továbbá az egyes fogyasztóvédelmi magánjogi témákra, mindezt az életből vett reális példákkal illusztrálva.

Dr. Darázs Lénárd 1991-ben szerzett jogtudományi diplomát az ELTE Jogi Karán, ezt követően 4 évig tanult és kutatott a Heidelbergi Egyetemen, ahol LL.M. diplomát szerzett nemzetközi versenyjogból. PhD-fokozatát 2006-ban az ELTE-n szerezte meg. Habilitált egyetemi docens az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar Civilisztikai Intézetében, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékén, valamint az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola témafelelőse. Számos szakmai szervezet tagja, 1997-től a Budapesti Ügyvédi Kamara, 2013-tól Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság, továbbá az Academic Society of Competition Law és a European Law Institute munkáját segíti, valamint Magyar Franchise Szövetség Etikai és Jogi Bizottságának és a Magyar Jogász Egylet Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Szakosztályának elnöke.

Darázs Lénárd a fogyasztói jogok elhelyezésével és pozicionálásával kezdte előadását. Mint a legtöbb magyar jogeset áttekintésénél, itt is az Alaptörvénynél a kiindulópont. „Az Alaptörvény deklarálta azt, a korábban már elfogadott álláspontot, hogy a fogyasztók védelme alkotmányos államcélként jelenik meg. Ezzel, hogy már az Alaptörvény is rögzíti ezt, viszonylag úttörők vagyunk mi, magyarok” – mondta az ÁKK docense, majd hozzátette „a fogyasztók védelmére vonatkozóan ez nem alkotmányos jog vagy alapjog a fogyasztói jog tekintetében. Ez komplex állami feladatként jelentkezik.”

Darázs Lénárd kifejtette, hogy az Amszterdami Szerződésben hasonló módon van beágyazva a fogyasztóvédelem, amelyben az EU-s tagállamok részben átruházták az európai közösségre a közösségi szabályozást. Darázs Lénárd kitért arra is, hogy az államcél megfogalmazás igen tág a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban. „Horizontális jogterületről beszélhetünk, amely a különböző főbb jogágakat keresztbe metszi”. Az előadás során a fogyasztóvédelem különböző szituációit is bemutatta az előadó. A fogyasztót védheti a fogyasztóvédelem személyében, mint piaci szereplő, mint szerződő fél, mint büntetőjogi tekintetben sértett, vagy mint különböző ágazati fogyasztóvédelmi szabályok alanya.

„Egyetlen egy olyan területe sincs a fogyasztóvédelmi jognak, amely annyi problémát jelentene, mint a fogyasztók magánjogi védelme” – világított rá fogyasztóvédelem nehézségeire Darázs Lénárd. Előadásából kiderült, ebben az esetben nyomás alá kerül a magánjog, hiszen elsősorban nem az a feladata, hogy a szerződő feleket védje, hanem mindenkiről azt feltételezi, hogy egymásnak mellérendelt viszonyban vannak. Az ÁKK docense azonban felhívta a figyelmet, hogy a fogyasztó védelmének tekintetében megjelent a gyengébbik fél védelme, így ha aszimmetria lép fel a szerződő felek közt, azt a magánjogi szabályozás igyekszik kiegyenlíteni. De ki minősül fogyasztónak? „A polgárjogban egyetlen szituációt tudunk elképzelni védendőként, amikor egy természetes személy szaküzleti gazdasági tevékenységi körén kívül jár el. Ilyen esetben a személyt fogyasztóként, gyengébb félnek tekintjük” – vezette be a hallgatóságot Darázs Lénárd a fogyasztó fogalmába, a fogyasztóvédelem érintetti körébe, valamint a fogyasztó és a szerződő felek kapcsolatába.

A Ludovika Szabadegyetem hallgatóinak gyakorlati példán, egy hajszárító vásárlásán keresztül mutatta be Darázs Lénárd, hogy a polgárjog milyen szituációkban léphet fel a fogyasztók védelmében: szerződéskötés esetén, a szerződési feltételek tisztességtelensége kapcsán, szerződésszegés esetén, hibás teljesítés okán, az elektronikus kereskedelem vonatkozásában, valamint a termékfelelősség szemszögéből. Tisztességtelen szerződéskötés esetén fontos elem a rekonstruált védelmi igény, az általános szerződési feltétel, valamint a fennálló tisztességtelen gyakorlat. Hibás teljesítés esetén szerződésszegéssel szembesülhetünk, itt Darázs Lénárd kitért a kellékszavatosság, a jótállás és a termékszavatosság tartalmi elemeire a hajszárító kapcsán. Az elektronikus kereskedelemnél a távollévők közötti szerződéseket vizsgálja a polgárjog, például az online, az ország másik feléből rendelt hajszárító kapcsán. Utolsó pontként Darázs Lénárd a felrobbanó hajszárító példáját hozta, ahol a hibás termék kárt is okozott, ekkor a termékfelelősség oldaláról közelít a polgárjog. „Remélem ezzel a rövid kitekintéssel sikerült átfogó képet adnom, milyen fő területei vannak a fogyasztóvédelmi magánjognak és kicsit tisztába kerültek a fogyasztói jogaikkal, nem csak a hajszárító vásárlásnál, hanem általánosságban is!” – zárta előadását Darázs Lénárd.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes


A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2017. március 7-én kerül megrendezésre, ahol Prof. Dr. Papp Tekla tart előadást „Nomen est omen - milyen a jó cégnév?” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!


Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration


További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter

Megosztás a Facebook-on


Ipari kockázatelemzés Magyarországon

    • fokep
    •  dsc1908 2
    •  dsc1915 2
    •  dsc1921 2
    •  dsc1925 2
    •  dsc1931 2
    •  dsc1934 2
    •  dsc1941 2
  • Előző
  • Következő

„Az ipar fejlődése és a veszélyes tevékenységek volumenének nagyságrendi növekedése maga után vonta a veszélyes technológiák által okozott, akár katasztrofális következményekkel járó kockázatok emelkedését. E folyamatszabályozásra - a lakosság biztonságának és biztonságérzetének növelése területén - külföldön és hazánkban is egyaránt ipari kockázatkezelési eljárásokat, módszereket, eszközöket használnak” – mondta Kátai-Urbán Lajos a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.

Dr. Kátai-Urbán Lajos tű. ezredes egyetemi docens az NKE Katasztrófavédelmi Intézet Iparbiztonsági Tanszékének vezetője. Jogász, közgazdász, építő- és tűzvédelmi mérnök, katonai műszaki PhD fokozattal és habilitációs doktori címmel rendelkezik. Részt vett a veszélyes üzemekkel és szállítmányokkal kapcsolatos nemzetközi és EU szabályozás hazai implementációjában, az egységes katasztrófavédelmi szervezet részét képező iparbiztonsági jog- és intézményrendszer kiépítésében, továbbá a kapcsolódó 1. és 2. fokú hatósági jogalkalmazási és szakirányítási tevékenységben. 2004–2008. között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Ipari Baleseti Egyezmény Konferenciájának elnökhelyettese volt. Az NKE Katasztrófavédelmi Intézet megalakulását követően feladata volt az új Katasztrófavédelmi alap- és mesterképzés iparbiztonsági tanulmányai szakmai és oktatási megalapozása és a képzések beindítása.

„Miért van szükség az iparbiztonsági kockázatok kezelésére és elemzésére?” - tette fel a nyitókérdést Kátai-Urbán Lajos a Ludovika Főépületében tartott előadáson. Az iparbiztonság szerepének felértékelődését a 20. század második felének vegyipari, feldolgozóipari és szolgáltató szektori fejlődéséhez köti: „Ezen időszak alatt számos alkalommal történtek kisebb-nagyobb balesetek, amelyek akár már ipari katasztrófa méretűek is voltak-” mondta a tűzoltó ezredes, aki példákkal is illusztrálta ezeket. Ilyen események voltak az 1976-os sevesoi, vagy az 1984-es bhopali események, a 1986-os csernobili atomkatasztrófa, vagy a sandosi tűzvész, magyar vonatkozásban pedig a 2000-es nagybányai ciánszennyezés a Tiszán, illetve a 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófa. Az NKE tanszékvezető docense emellett bemutatta a vonatkozó jogi kereteket, valamint az iparbiztonság alapfogalmait is.

Kátai-Urbán Lajos ismertette a hétköznapi tevékenységek kockázati tényezőit és a civilizációs katasztrófaveszélyek kialakulásának okait egyaránt. Az előadó kitért a legegyszerűbb viszonyítási szempontokra a hétköznapi tevékenységek oldalán: a halál bekövetkezési valószínűségét 10-6 valószínűséggel növeli 1,4 cigaretta/nap (rák), 10 mérföld kerékpározás, 500 km autózás, 1000 mérföld repülés (baleset), 1 mellkasi röntgen (sugárzás okozta rák). Civilizációs katasztrófahelyzetek kialakulásánál a veszélyes anyagot gyártó, tároló, feldolgozó üzemeket, veszélyes hulladékkal foglalkozó gyárakat, sugárzó anyaggal foglalkozó ipari szereplőket, bányászati tevékenységeket, továbbá veszélyes áruk szállítását, valamint létfontosságú rendszereket és létesítményeket kell figyelembe venni.

Kátai-Urbán Lajos kiemelte, hogy európai szinten tízezer olyan telephely van, amelyet iparbiztonsági szempontból szabályozni kell, Magyarországon ebből 240-250 található. Az előadó kitért arra, hogy az említett létesítmények különböző szempontból károsíthatják a környezetet. Vízszennyezést, talajszennyezést, levegőszennyezést okozhatnak a működésük során, amellyel befolyásolják a környéken élő lakosság életét.

Az előadás végén a tűzoltó ezredes elhelyezte az iparbiztonságot a magyar katasztrófavédelem rendszerében, amely a polgári védelem és a tűzvédelem mellett foglal helyet. Az iparbiztonság feladata a veszélyes üzemek, veszélyes áru szállítmányok felügyelete, hatósági-jogi tevékenység ellátása. Végül Kátai-Urbán Lajos bemutatta az iparbiztonsági felsőoktatás rendszerét és a vonatkozó tananyagokat.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes


A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2017. február 21-én kerül megrendezésre, ahol Dr. Szente-Varga Mónika tart előadást Egy 19. századi kalandor és szélhámos az amerikai kontinensen. Miért lehetett “sikeres” Naphegyi Gábor? címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.


Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter

Megosztás a Facebook-on


Aszimmetrikus csimpánzháború

    •  dsc0644 2
    •  dsc0630 2
    •  dsc0637 2
    •  dsc0639 2
    •  dsc0652 2
    •  dsc0658 2
  • Előző
  • Következő

Új szemeszter, újra Ludovika Szabadegyetem. A 2017-es tanév tantárgyi repertoárjából sem maradhatott ki az egyetem ismeretterjesztő kurzusa, ahol az NKE civil és hivatásos hallgatói mellett külsős érdeklődők hétről hétre betekintést nyerhetnek a közszolgálat különböző tudományterületéről származó különleges előadásokba. A szezonnyitó kurzust Dr. Jobbágy Zoltán ezredes tartotta „Háború és aszimmetria: a majmok bolygója másképp” címmel a Ludovikán.

Jobbágy Zoltán katonatiszti pályafutását 1990-ben kezdte hadnagyként. Az elmúlt két és fél évtizedben lehetősége volt mind itthon, mind külföldön különböző parancsnoki/vezetői, illetve törzsbeosztásokban szolgálni. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola befejezése után egyetemi tanulmányokat folytatott Németországban a Bundeswehr Hamburgban található Helmut Schmidt Egyetemén, valamint a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, továbbá lehetősége nyílt kutatásokban való részvételre a TNO Alkalmazott Tudományos Kutatások Intézetében és a Clingendael Stratégiai Tanulmányok Központba a hollandiai Leideni Egyetemen. Társadalom- és magatartástudományi doktori fokozatát a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hadtudományi doktoriként honosította. Kutatási területe a szövetségi összhaderőnemi műveletek elmélete és gyakorlata, amelyben előszeretettel ötvözi a hadtudomány hagyományos elméleteit más tudományterületek elméleteivel. Ilyen például az összetett alkalmazkodó rendszerek elmélete, az oksági összefüggések elmélete, a populáció genetika – populáció ökológia elméletei, valamint különböző antropológiai elméletek.

Az előadást Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese nyitotta meg, aki ismertette a hallgatókkal a félév koncepcióját és a tanulmányi kötelezettségeket. Az idei Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozat a tavalyitól eltérően minden héten új témát fog feldolgozni.

„Célunk azoknak a különböző határterületeknek a feltérképezése, amelyek lehetővé teszik a katonák számára, hogy új megközelítéssel, új szempontrendszer szerint tárgyalják a háborút és a hadviselést, így nyerve új ismereteket” – vezette be előadását Jobbágy Zoltán. Az ezredes kifejtette, hogy korunk aszimmetrikus fegyveres konfliktusai – amikor a harcoló felek közt egyértelmű erőfölény figyelhető meg – egyértelművé tették, hogy a háború hagyományos értelemben vett hadtudományi megközelítése csak szűk mozgásteret biztosít. Kiemelte, hogy az iraki és az afganisztáni katonai szerepvállalás arra mutatott rá, hogy érdemes a háborúval és a hadműveletekkel antropológiai megközelítésben foglalkozni.

A HHK kutatója rávilágított, hogy a hadtudomány a mai napig nehezen tudja kezelni az aszimmetrikus katonai konfliktusok kérdését. Az elmúlt 200 év háborúit vizsgálva megállapítható, hogy küzdelmek aszimmetrikusak voltak, azonban az elmúlt 20-25 év során az erőfölényét az erősebb fél már egyre kevésbé tudta érvényesíteni. Jobbágy Zoltán ennek a problémának a megértéséhez használja fel antropológia ismereteit. Az előadásából kiderült, hogy a szemben álló felek stratégiai elemzése elkerülhetetlen tényező. Nagy Sándor hadvezér fennmaradt írásaiból is kiderül, hogy a háború során tisztelni kell a másik nép kultúráját, meg kell érteni a szokásait, valamint ki kell használni a másságban rejlő lehetőségeket.

Az UNESCO 1986-os Sevillai Nyilatkozatában a világ számos tudósa kiállt amellett, hogy a tudomány eredményeit nem szabad a háború és az erőszak igazolására használni, Jobbágy Zoltán szerint háborúk megértéséhez elengedhetetlen más tudományterületek becsatornázása. A háborúkban tapasztalható emberi viselkedést Clausewitz és Konrad Lorenz elméletein keresztül mutatta be. Jobbágy Zoltán kifejtette, hogy antropológiai kutatások egyértelműsítették, hogy napjaink fegyveres konfliktusai számos vonásban hasonlítanak a történelem előtti idők primitív háborúihoz, valamint az állatvilágban folyó háborúkra is. A csimpánzok egyes csoportjai közt dúló territoriális háborúk hasonlóságai jellemzőek az emberi katonai konfliktusokra egyaránt. A csimpánzok gyakran alkalmaznak a területükön őrjáratokat, információt gyűjtenek az ellenségről, élnek a megfélemlítés és a meglepetésszerű támadás eszközével, amennyiben az adott csoport túlerőben van. A csimpánzok közti erőszakra is jellemző az alacsony intenzitás, az elhúzódó háború, az irreguralitás, valamint az aszimmetria. Területük megvédése mellett területszerzési ösztönei is vannak az csimpánz csoportoknak, amelyet Jobbágy Zoltán példával is illusztrált: egy kísérlet során megfigyelt csimpánz populáció 10 év alatt közel 20%-al növelte a területét az ellenséges csoportok kárára, ezzel is elősegítve a nőstények szaporodóképességének növekedését, valamint a bőségesebb táplálékforrás elérését.

„Az emberiség a háborúk megvívására vonatkozó hajlamát valószínűleg az állati őseitől örökölte” – összegezte gondolatait Jobbágy Zoltán. Hozzátette: „Az emberré válás során, a kiválasztásban szerepet játszott az erőszakos viselkedés, még ha az nem is volt mindig meghatározó. Az embereknek a jelleme nem erőszakmentes, így a múltja, jelene, jövője sem lesz az.”

A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2017.február 14.-én kerül megrendezésre, ahol Dr. Kátai-Urbán Lajos tű. ezredes tart előadást „Ipari kockázatelemzés Magyarországon” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Végső állomás: Döbling

    • fokep
    •  dsc5719 2
    •  dsc5743 2
    •  dsc5753 2
    •  dsc5757 2
    •  dsc5763 2
    •  dsc5777 2
    •  dsc5779 2
    •  dsc5786 2
  • Előző
  • Következő

Utolsó állomásához érkezett a Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozata a 2016-os őszi szemeszterben. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendhagyó kurzusán az egyetem hallgatói és külsős érdeklődők követhették az előadásokat, ahol a félév során gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” munkásságát és életét vették górcső alá a különböző tudományterületek professzorai, kutatói. A heti rendszerességgel megtartott kurzusok záró felvonásában Dr. Csorba László tartott előadást a gróf életének utolsó fejezetéről, a Döblingben eltöltött évekről.

Csorba László 1952-ben született Budapesten. Történelem szakos középiskolai tanár, könyvtáros és levéltáros képesítéssel szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben. Az MTA Filozófiai Intézetében kezdett dolgozni előbb segédmunkatársi, majd munkatársi, végül főmunkatársi beosztásban. 1981-ben egyetemi doktori címet kapott, majd 1989-ben megvédte kandidátusi disszertációját. 1991 januárjától az ELTE BTK Történeti Intézetének Művelődéstörténeti Tanszékén, docensként folytatta pályáját. Az 1992/93-as tanévet az Indiana University vendégtanáraként az Egyesült Államokban töltötte. 1998 szeptemberétől a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójaként, majd 2003 őszétől igazgatóként dolgozott egészen 2007 augusztusáig. Ezután az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesi posztját töltötte be. 2010 februárjától 2016 júliusáig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként dolgozott. Számos tudományos mű szerzője, főbb kutatási területe a 19. század történelme.

Csorba László előadásában feltette a kérdést, hogy vajon mi volt gróf Széchenyi István számára a döblingi szanatórium. Fogság? Menedék? Esetleg főhadiszállás? Az előadásból kiderült, hogy mind a három funkció szolgálhatott a gróf számára, aki az 1948 nyarát követő események során került be az intézménybe. Döblinghez számos tényező vezetett. A legitim és alkotmányos magyar kormányban és vezetésben szinte mindenki látta, hogy a kialkudott pozíció csak átmeneti jellegű, a Habsburg udvart kettős politika jellemezte: a birodalom rendbetétele (szláv kisebbségi forrongások, milánói események, délvidéki lázadások, „nemzetközi helyzet fokozódása”) után kitérnek a magyar állapotokra is. Ez meg is történt, amelyre a magyar nemzet fegyveres felkeléssel válaszolt. Csorba László kifejtette, hogy Széchenyin ekkor két érzés uralkodott, amelyek hatására reakciói átlépték az egészség határát. Az első a félelem, a felizgatott nemzetiségek, a birodalmi szembefordulás és a polgárháború miatt, a második pedig az önvád, amelyet a reformfolyamatok elindítása és a nemzet feltüzelése miatt érzett. Ezekről azonban a fennmaradt naplók, levelezések és az orvosi leletek alapján megállapítható, hogy túlzóak, hiszen „egy nemzetet nem tud egy ember felébreszteni”. Az azonban elismerendő, hogy a gróf mégis egy katalizátorként működött, ő volt az aki ”ujjait a kornak ütőerére tevé, megértette annak lüktetését” – idézte Kossuth szavait Csorba László, majd a következőkben összegezte a gondolatait: „Széchenyi maga nem talált ki semmit, a program az övé. Ő az, aki az összes impulzust és kiinduló elemeket egy nagy összefüggő zseniális programba foglalta össze. Ő az első nagy programadó személyisége a magyar nemzeti polgári átalakulásnak. Ennek a folyamatnak egyértelműen a hőse, de nem kizárólagosan felébresztője. Az önvád tehát tartalmilag nem áll.”

Széchenyit irreális gondolatok jellemezték, amelyek mértéke már betegessé váltak. Orvosa Almási Balogh Pál megtanácskozta Crescenc-szel, a gróf feleségével, hogy elmegyógyintézetbe kell szállítani az összeomláshoz közeli államférfit. A döblingi intézet a birodalom egyik legkorszerűbb szanatóriumának számított, ahol a betegeket nem rabként kezelték, mint a kor hasonló intézményeiben, hanem erőszakmentes környezetben, megfigyeléssel, zeneterápiával és a kialakulóban lévő pszichológiatudomány új kezeléseivel gyógyítottak. Széchenyiről megállapítható, hogy nem a hétköznapi szóhasználatban vett „bolond”, vagy skizofrén volt, inkább mániákus depresszióval küzdött a gróf, amely az idegrendszer indulatvilágának hullámzásával jártak. Ezt erősítették fel az 1848-as események. Az önvád. A félelem. Az idegösszeomlás után az addig grafomán gróf elhallgatott, abbahagyta az írást, elzárkózott a családjától.

1856-ban ébredt Széchenyi új erőre. Újra érdeklődik a felesége, családja, barátai iránt. Újra levelezésbe, naplóírásba kezd. Tünetmentes volt, bár mégis beteg. Kezelőorvosa leírásából kiderült, hogy sokszor az épelméjű embereknél is normálisabbnak tűnt, azonban a mániákussága megfigyelhető volt a személyes beszélgetések során: hosszú, monoton beszédeket tartott, amelyek gyakran voltak összefüggéstelenek és lezáratlanok. Szellemi munkájában azonban mintha egészséges maradt volna, elkezdte értékelni és elemezni a kialakult abszolutista birodalmat. Számos röpiratot, cikket, értekezést írt inkognitóban, amelyben élesen bírálta a Bach-rendszert. Az Ein Blick című könyve volt utolsó csepp a Habsburg udvarnak, ekkor már szinte a döblingi főhadiszállásából, „titkos sajtóirodából” szervezte a magyar közéletet a gróf, mégis megvédték a szanatórium falai. Házkutatást rendeltek el nála, amely során megtalálták Nagy magyar szatíra leiratát és a levelezéseit 1860 tavaszán. Ekkor újra súlyosbodott Széchenyi fizikai állapota, naplóiban egyre borúsabb gondolatok jelentek meg, végül Széchenyi napjai elsötétültek. A legnagyobb magyar öngyilkos lett.

Az előadás zárásában Csorba László kiemeli, hogy aki Széchenyit a magyar nemzet modern szentjének tekinti, az téved, mivel elemeli a grófot az emberi mivoltából. „A szentek nem lesznek elmebetegek, nem lesznek öngyilkosok. Aki túlimádja Széchenyit, egy alternatív valóságot teremt magának, mivel nem hajlandó tudomásul venni azokat a tényeket, amelyeket a történettudomány állít elénk” – mondta, majd kifejtette: Széchenyi Istvánnal kapcsolatban a valódi ember valódi teljesítményét kell vizsgálni, aki egy hús-vér ember. „Rá kell jönni, hogy Széchenyi valóban képes volt a legnagyobbra, amire emberileg lehetséges: nincs olyan emberi nyomorúság, ahonnan ne lehetne tenni a közösségért, amelyhez tartozunk. Széchenyi zsenijével, a nagyszerű életművével és befejezésével is ezt tette meg.” – foglalta össze az előadás tanulságát Csorba László.

Az előadás során Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, tudományos rektorhelyettes  az állandó külsős érdeklődők számára okleveleket adott át, amellyel azoknak a vendégeknek a teljesítményét ismerte el az egyetem, akik a félév során regisztráltak és aktívan részt vettek a Ludovika Szabadegyetem programjain. A szabadegyetem a következő félévben is folytatódni fog, a tervek szerint struktúraváltással, hétről-hétre új témával várja az NKE az érdeklődő hallgatókat és vendégeket. További információ januárban várható az egyetem honlapján.


Szerző: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

A reformkori büntetőjog fejlődése

    •  dsc4326 2
    •  dsc4330 2
    •  dsc4333 2
    •  dsc4338 2
  • Előző
  • Következő

„Széchenyi, ha nem is közvetlenül, de hihetetlen befolyást gyakorolt a magyar büntetőjog fejlődésére […] a gróf a büntetőjogi reformokról való gondolkodás megindítója volt, egy közvetítő, aki az európai reformok és modernizáció, valamint a magyar helyzet között közvetített” - mondta Prof. Dr. Kerezsi Klára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett Ludovika Szabadegyetem előadásán.

Kerezsi Klára a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az NKE Rendészettudományi Karának Rendészetelméleti Tanszékének egyetemi tanára, valamint a Rendészettudományi Doktori Iskola vezetője. 1986 óta tanít a felsőoktatásban kriminológiát, viktimológiát, kutatásmódszertant, illetve a pártfogó felügyelettel és kriminálpolitikával kapcsolatos ismereteket. Az elmúlt 30 évben a bűnmegelőzés, a sértetté válás, a pártfogó felügyelet, a bűnözéskontroll és a helyreállító igazságszolgáltatás témakörében végzett kutatásokat. 1996-ban részt vett az első hazai bűnmegelőzési koncepció kidolgozásában, 2002-ben pedig egyik kidolgozója volt az Országos Bűnmegelőzési Stratégiának. 2003-ban a hazai pártfogó szolgálat reformjának kidolgozásában vett részt. Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos tanácsadója, tudományos főmunkatársa, 2006 és 2012 között pedig igazgatóhelyettese. Az említett időszakban tagja volt a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Tudományos Bizottságának, és jelenleg is a tudományos kapcsolattartója az EU Bűnmegelőzési hálózatának. Három nemzetközi és két hazai folyóirat szakmai munkájában vesz részt. Az egyik szerkesztője a 2013 szeptemberében a The Routledge Handbook on European Criminology c. kötetnek. 2011-ben tiszteletbeli tudományos főmunkatársi kinevezést kapott a Kenti Egyetemen. Alapító tagja és elnökhelyettese a Magyar Kriminológiai Társaságnak. 

Kerezsi Klára történeti áttekintéssel kezdte előadását, ahol a középkori viszonyokból vezette végig a reformkori polgári átalakulás menetét a büntetőjog szempontjából: „Büntetőjog nem mindig, azonban bűn mindig volt!” – hívta fel a figyelmet. A középkori viszonyokról elmondta, hogy az európai társadalom spirituális felfogással állt a bűnhöz, a jó és a rossz küzdelmének eszközeként vizionálták, ahol a bűncselekmény elkövetőjét a „gonosz” szállta meg. Az ilyenkor felmerülő érdekellentéteket az esetek többségében magánügyként kezelték, amikor a családok a problémákat, gyakran párharccal, istenítélettel vagy eskütétellel oldották meg. A 18. század Európájában új érdekérvényesítési formák jelentek meg, megváltozott a büntető igazságszolgáltatás rendszere, amely kevésbé lett személyhez kötött. A királyi hatalom helyébe új intézményrendszer került, a parlament. A kor nagy filozófusai és írói „egy dologban hittek, az észben”. Műveik alapját képezte a racionalizmus és empíria gondolata. Ilyen volt John Locke, Voltaire, Rousseau, Montesquieu vagy Diderot. A középkori joggyakorlaton túllépve, ahol a büntetőjog az állam elleni, egyház elleni és korona elleni bűncselekményekre korlátozódott, megalapult a klasszikus büntetőjogi iskola. Kerezsi Klára ismertette a felvilágosodás büntetőjogi reformereinek munkásságát: Cesare Beccaria és Jeremy Bentham voltak azok, akik lefektették az elméleti alapokat. Az előadásból kiderült, hogy társadalmi átalakulás csomópontja a büntetőjog, a büntető perjog-eljárásjog, valamint a börtönviszonyok átalakulása is volt.

A 18. század magyar társadalmáról Kerezsi Klára elmondta, hogy bár a napóleoni háború után egy fellendülés következett be, azonban még mindig meghatározta a feudális jellegű berendezkedés, emellett a gazdaság fejletlennek volt mondható. Magyarország agrárország volt, ahol a társadalom 90%-át képző jobbágyság jogilag és gazdaságilag is kiszolgáltatott helyzetben volt. A jog szempontjából még mindig érvényesültek a nemesi kiváltságok, úriszékek, egyházi bíráskodás. „Magyarországot még mindig a minden egységet nélkülöző merő önkény jellemzi” – idézte. A magyar felvilágosodás megkésve érkezett meg, hívei a köznemességből kerültek ki, akik a kiváltságaikról nehezen kívántak lemondani. A magyar felvilágosodás célja a kulturális elmaradottság leküzdése, a magyar nyelv fejlesztése és a polgáriasodás volt.

A Habsburg udvar nyitása az 1825-ös országgyűléssel kezdődik meg, ezt tekinthetjük a magyar reformkor első mérföldkövének. Ekkor tör be gróf Széchenyi István a közéletbe, az akadémia megalapításával, valamint a Hitel című művének kiadásával lesz a magyar felvilágosodás vezéralakja és irányadója. A gróf utóhatása meghatározó volt a büntetőjog fejlődésében, formálta a büntetőjogi gondolkodást. Széchenyi joggal kapcsolatos reform tervei inkább a magánjogi területre vonatkoztak, azonban az ő tevékenysége és gondolkodása generalista módon akarta megújítani a magyar jogrendszert, jogi alapokat. Ahogy a Stádiumban is írta: „Mindenki egyenlően áll a törvény oltalma és súlya alatt.” A felgyorsuló események során napirendre került a büntetőjog modernizálása is, erre tesz javaslatot Deák Ferenc az 1839-40. évi kompromisszumos országgyűlésen. Ezek a büntetőjog javaslatok túlmutatnak a jogág határán, általános társadalmi átalakulási igényt fogalmaznak meg. Széchenyi szerepe a büntetőjog fejlődésében közvetítő volt, ő a gazdasági elképzeléseivel radikális változásokat akart, a társadalmi programjában mérsékelt átalakítást kívánt elérni, politikai programja pedig a status quo volt.

A hazai büntetőjogi reform követelések a következők voltak: nullum crimen sine lege-nulla poena sine lege, humanitás elve, arányosság elve, törvényesség elve és a prevenció elve. Kiemelkedő alakjai voltak Balla Károly, Eötvös József, Csacskó Imre, Szemere Bertalan, Sárváry Jakab. „Ők azok akik megteremtették a hazai büntetőjogi tudományos gondolkodás feltételeit” – mondta Kerezsi Klára. A büntetőjog fejlődésének következő lépcsőfokai Deák 1843. évi törvényjavaslata, amelybe már beépítette a reformköveteléseket, majd az 1878—as Csemegei- Kódex volt, amely a klasszikus első kodifikált magyar büntető törvénykönyv, amelybe a kódex már beépítette a friss európai hagyományokat tudományos elméleti háttérre támaszkodva, így kapocs volt az elmélet és a gyakorlat közt. De ehhez mi köze volt Széchenyi Istvánnak? „Széchenyi eszméinek hatását jogrendszerünknek a jog egész területén többé vagy kevésbé megtaláljuk. Azonban e hatás értékével vetekszik annak a befolyásnak értéke, amelyet ő a jogtudomány fejlődésére gyakorolt. Amint erre már Vécsey rámutatott, Széchenyi fellépése és három fő-művében kifejtett eszméi voltak a jogi kritika és a tudományos irodalom megindítói” – zárta előadását Kerezsi Klára.

A Ludovika Szabadegyetem idei szemeszterének utolsó állomása Dr. Csorba László előadása, amely 2016. december 13-án kerül megrendezésre „Széchenyi és a döblingi évek” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

Nagyon kevés vízzel tudunk gazdálkodni

    • fokep
    •  dsc3234 2
    •  dsc3238 2
    •  dsc3245 2
    •  dsc3251 2
  • Előző
  • Következő

A magyarországi vízszabályozás történetéről és aktuális kérdéseiről szólt a Ludovika Szabadegyetem heti előadása, amelyen Prof. Dr. Padányi József tudományos rektorhelyettes mondta el gondolatait a témában.

„Magyarországon, a Kárpát-medencében együtt kell élnünk azzal a kérdéssel, hogy mit jelent számunkra a víz”- mondta előadása bevezetőjében Padányi József, aki szerint a Kárpát-medence olyan, mint egy lavór, aminek az alján hazánk van. Elhangzott, hogy a 19. század elején, még az árvízi szabályozás előtt a mai Magyarország jelentős részét víz borította, ami például védelmi szempontból előnyökkel is járt, hiszen sokszor elég volt a mocsaras, árvízi területek átjáróit őrizni a katonáknak. Már a 17. században felmerült a gondolat a Tisza folyó völgyének szabályozásáról, amikor II. Mátyás egy dekrétumot adott ki arról, hogy szükség esetén töltéseket kell emelni a folyó mentén. Padányi József fontos lépésnek nevezte azt, amikor 1831-ben letelepítették az első vízmércét a Tiszán, hiszen ezzel megkezdődött vízállások szisztematikus mérése, amely nem függött a talajviszonyok változásaitól. 1840-ben, a reformkor hajnalán már törvényt is alkotott az országgyűlés a folyók szabályozásáról és Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök vezetésével elkezdődött a folyók szabályozási terveinek elkészítése. „Magyarországon - a Mura kivételével- megvalósult a vízrendezés, töltések szorítják össze a folyók vizét” – hangsúlyozta Padányi József, aki szerint a legnagyobb erőfeszítéseket a Tisza völgyében végezték a szakemberek. Itt ugyanis különösen szükség volt a termőterületekre és fontos volt a Tisza hajózhatóvá tétele is. Elhangzott, hogy a folyók töltéseit évszázadok alatt mindig próbálták emelni, de ez a rektorhelyettes szerint végtelenségig nem folytatható. Olyan megoldásokon kellett gondolkodni, amivel például töltések között átfolyási keresztmetszetet lehet növelni. Padányi József szólt az Új Vásárhelyi Tervről is, amely víztározók építésével próbálja hatékonyabbá tenni a vízgazdálkodást. Ezeknek a tározóknak előnyük, hogy gravitációs elven működnek és ezért kevés energiát használnak fel.  Ráadásul a víztározók megtöltése esetenként 10-15 centiméterrel is csökkentheti az árvízi csúcsot. „De például mezőgazdasági vagy turisztikai célra is lehet hasznosítani a víztározókban felhalmozott vizet”- tette hozzá az előadó.

A rektorhelyettes szólt az éghajlatváltozásról is, amelynek vannak látható jelei is. Szerinte ilyen például a rendkívüli árvizek kimagasló száma, vagy az egyre sűrűbben előforduló aszály jelensége is. Padányi József szólt arról is, hogy az árvízi védekezésben a magyar honvédség is fontos szerepet játszik a vízügyi és a katasztrófavédelmi szakemberek mellett. Erre hozta fel példaként a 2002 óta működő Tisza zászlóaljat, amely ukrán, szlovák román és magyar együttműködésben jött létre.

Az előadáson elhangzott az is, hogy hazánk kevés vízzel gazdálkodhat, mivel szinte minden folyó csak átmegy Magyarországon. Padányi József szerint mindez egy kicsit árnyalja azt a képet, amely hazánk víz nagyhatalmi státuszáról szól.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

Hitel és hitelesség

    •  dsc1392 2
    •  dsc1378 2
    •  dsc1389 2
    •  dsc1397 2
    •  dsc1403 2
  • Előző
  • Következő

Széchenyi műve, a Hitel korszakos jelentőségű, gazdasági reformot sürgető, egyidejűleg erkölcsnemesítő vitairat, amely teljes rendszerkritikát is megfogalmaz a feudális berendezkedéssel kapcsolatban – hangzott el Ludovika Szabadegyetem előadásán, amelyen ezúttal Prof. Dr. Halmai Péter akadémikus mondta el gondolatait.


Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tanszékvezetője előadásában a Hitel azon pontjaira próbált rávilágítani, amelyek a mai napig időszerű kérdéseket boncolgatnak. Széchenyi műve 1830-ban jelent meg, amely kor közhangulatát a várakozó feszültség jellemezte. A könyv megszületésének előzménye az volt, hogy Széchenyi gazdaságfejlesztési céllal egy bécsi banktól hitelt akart felvenni, amit fedezet hiányában megtagadtak tőle, mivel a földet a feudális jogszabályok miatt nem tekintették fedezetnek. Ez alkalmat szolgáltatott Széchenyi számára egy átfogó helyzetelemzés készítésére, de emellett a kornak szóló üzenet és a jövőkép is megtalálható ebben a munkában. Halmai Péter szerint a Hitel átfogó képet ad az egész magyar feudális rendszer válságáról, tehát nemcsak gazdaságtörténeti, hanem politikatörténeti és eszmetörténeti jelentőséggel is bír a könyv. A tanszékvezető elmondta, hogy erkölcsnemesítő vitairatról van szó, amely az ország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi programját foglalja össze. Széchényi művében hivatkozik a klasszikus angol közgazdaságtan képviselőire és felveti azt a kérdést, hogy miért gazdag valamely nemzet. Úgy látja, hogy mindehhez Magyarországon a feudalizmust meghaladó polgári gazdaságra és társadalomra, egy piaci alapú rendszerre van szükség. „Széchenyi zsenialitását mutatja, hogy a hitel (jelzáloghitel) problémakörén keresztül ragadja meg a rendszer gyengeségeit”- fogalmazott az akadémikus. Széchenyi a Hitel című művében személyes példáján keresztül utalt arra, hogy a modernizációhoz tőke is kell, de a feudális viszonyok nem tették lehetővé a föld fedezetként való elfogadását. Ez azt is eredményezte, hogy a magyar birtokos szegényebb volt, mint birtokához képest lennie kellett volna.

Halmai Péter szerint Széchenyi a jelzáloghitel kérdésén túl további problémákat is azonosított, így például a feudális járulékokat, céhek rendszerét, amelyek tovább nehezítették a gazdaság átalakulását. Figyelmeztette arra is, hogy fejleszteni kellene a kereskedelmet is, ehhez azonban elsősorban a belső piacot kell erősíteni. Szerinte ugyanis a piaci fejlődés a társadalom fejlődését, felemelkedését is szolgálhatja. Széchenyi művében megjelenik az a gondolat is, hogy a tulajdon kötelességet is jelent: a tulajdonosnak kötelességei vannak a társadalommal szemben. Halmai Péter szerint ez akkoriban elég provokatív gondolatnak számított, hiszen a nemeseknek úgy voltak jogaik, hogy közben nem voltak kötelességeik. Szintén fontos gondolatként értékeli az akadémikus a Hitel című műben a haszonelvűség kérdését. Ezzel kapcsolatban Széchenyi kifejtette, hogy a haszon követése nem jelenti azt, hogy valaki rossz állampolgár, ha közben mindent megtesz a közösség boldogulásáért is. „A jó hazafi, egyszersmind jó gazda is lehet, s kell is lennie”- fogalmazott a szerző. Az előadáson szó volt arról is, hogy Széchenyi gondolatmenetében döntő jelentőségű volt a tudás bővítése, a társadalom felvilágosítása, de felhívta az olvasók figyelmét az így megszerzett tudást a haza fejlődésére kell fordítani. Ezzel kapcsolatban jegyzete meg az azóta híressé vált gondolatát:„a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”.

Halmai Péter szerint Széchenyi a hitelt nem csak, mint pénzügyi-gazdasági fogalmat értelmezte, hanem az emberek közti bizalom kérdéseként is. Személyiségének egyik meghatározó vonulata a patriotizmusa volt, amelyben azonban a hazafiság mellett a kritikai érzék is meghatározó szerepet játszott.  Arra intett, hogy ne bajlódjunk a múltba révedéssel: „Sokan azt gondolják, Magyarország volt, én azt szeretném hinni, lesz” – idézte Széchenyi gondolatát az akadémikus.

Művével Széchenyi az intézményi változások mellett az egész közgondolkozás megváltozását szerette volna elérni, így például kímélet gúnnyal bírálta a maradiságot. A mű megosztotta olvasóit: a nemesség egy része lelkesedett a gondolatokért, mások a maradás mellett érveltek a haladás helyett. Utóbbiak közé tartozott gróf Dessewffy József is, aki Taglalat című művében reagált Széchenyi gondolataira. Szerinte a rendi Magyarország megreformálható lett volna a rendi társadalom megszüntetése nélkül is. Széchenyit, az angliai tapasztalatait ötletszerűen átültető álmodozónak tartotta, aki a hazai viszonyokra alkalmazhatatlan teóriákat állított fel. Mindez vitára késztette Széchenyit és így született meg a Világ című műve, amelyben a kiváltságokra épülő alkotmány gyökeres átalakításának szükségességét hangsúlyozta.

Végül pedig a Stádium című könyvében foglalja össze a konkrét reformterveket.

Halmai Péter a művekben megjelenő gondolatok időszerűsége kapcsán elmondta, hogy a hitelességnek, a bizalomnak korunkban is óriási jelentősége van. Különösen a gazdaságpolitikában, ahol meg különböztetnünk a személyek közötti és a rendszerszintű bizalmat. Utóbbi azért is fontos, mert a jövő bizonytalanságát intézményi kiszámíthatósággal lehet csak igazán csökkenteni. „A rendszerszintű bizalom léte vagy hiánya kardinális jelentőségű egy ország működése szempontjából”- fogalmazott az akadémikus. 


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

Levelezőpartner: Gróf Széchenyi István

    • fokep
    •  dsc9228 2
    •  dsc9244 2
    •  dsc9256 2
    •  dsc9259 2
  • Előző
  • Következő

Széchenyi István szellemi örökségét képező fennmaradt levelezésről tartott előadás Prof. Dr. Oplatka András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Szabadegyetem soron következő programján. A gróf életútja mentén  Széchenyi ifjúkori írói ambícióit, gazdasági reformötleteit, diplomáciai sikereit, valamint a hazát megújítani kívánó céljait ismerhették meg az érdeklődők, amelyek eléréshez levelezés útján toborzott híveket szerte a világon.

Oplatka András iskoláit Budapesten kezdte, majd családjával Svájcba költözött, ahol a Zürichi Egyetemen doktori végzettséget szerzett. Alapvető érdeklődési köre az újságíráshoz kötötte, 1968-2004 között a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségének tagja, Európa számos országában végzett tudósítói munkát. A tudományos élteben is aktívan részt vett, 2004-ben habilitált a Bécsben, ahol egyetemi docensként kutatott, majd 2005-2011 között a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetemen oktatott, ahol professor emeritusként a kuratórium tagja lett. Rengeteg könyv született Oplatka András kutatói munkásságából, kiemelendő a Széchenyi Istvánról írt könyve és kutatása, valamint széleskörű műfordítói tevékenysége, ahol a magyar szépirodalmat fordította magyarról német nyelvre.

„Széchenyi István nem csak könyveket, nem csak újságcikkeket írt, hanem levelek ezreit. De miért? – tette fel bevezető kérdését Oplatka András. „Ez is a munkásságának egy része, amely saját tevékenységéről épp úgy vall, mint a másik legfontosabb forrásnak tekinthető naplóbejegyzései.” Oplatka András előadásából kiderült, hogy Széchenyi mindig is grafomán volt, leveleit a kor arisztokráciájának megfelelően romantikus jelleggel írta meg, kezdetben német vagy francia nyelven, később pedig a társadalmat megújító államférfiként magyarul. Magán, gazdasági és politikai levelezéseinek részletei egyaránt fennmaradtak az utókor számára: közel 3000 levelet őriznek a magyar levéltárak, megalapozva ezzel a Széchenyi-kutatásokat.

Oplatka András az előadás során ismertette a „legnagyobb magyar” levelezési életútját. Az ifjú gróf fiatalkori írásai költői vénát ütöttek meg, ám Széchenyi hamar belátta, hogy az élet más utat rendelt neki. Kiemelendő, hogy a fiatal Széchényi levelezésben is találni már magyar nyelvű levelet, amelyet az apjához írt, ezzel is megcáfolva azt a legendát, hogy a gróf nem tudott magyarul. Később Széchenyi írt családjának, szeretteinek, barátainak egyaránt, majd a katonai pályájával és az azt követő felfedező utazásaival kitárult előtte a világ. Széchenyi nagyon jó diplomáciai érzékkel rendelkezett, levelezett franciául, németül, angolul és magyarul, gazdasági projektjeihez híveket toboroz, szakértői véleményt kér, vitába száll a kor szakmai és tudományos elitjével. Lóverseny kapcsán kikérte a párizsi szakértők véleményét, levelezett a birminghami gőzhajó gyárosokkal, felvette a kapcsolatot a brit Clarkokkal, vitába szállt a bécsi bankokkal, előkészítette a dunai szabályozás nemzetközi alapjait, állást foglalt az államot érintő legfontosabb kérdésekben.

Széchenyi vallotta, hogy minél magasabb születésű valaki, minél gazdagabb, eszesebb, függetlenebb, annál nagyobb kötelezettségei vannak embertársaival és a hazájával szemben. „Aki oly szerencsés környezetben született, mint Mi, arra nagy felelősség hárul. Az kifejezetten rossz ember és mihaszna, ha rábízott kincseket elzárja és mit sem áldoz a közösség legjobb létéért. Magyarország a hazám, Isten bizonyára nem ok nélkül rendelte el, hogy éppen Magyarországon jöjjünk a világra, hanem azért, hogy erőnkkel, bár kicsi is legyen, járuljunk hozzá a világegyetem szépítéséhez és tökéletességéhez. Magyarország szerintem, tulajdonképpen csúnya ország, ám egy nemes lélek a hazát annak csúnyasága miatt nem veti meg, hanem arra fog törekedni, hogy szebbé tegye” - írta meg a gróf Széchenyi Júliának és számos főnemesnek, hogy miért kell a nemzetért dolgozni. Széchenyi tudatosan dolgozott a haza megújításán, a haza megmentésén.

Széchenyi aktívan részt vett a belpolitikában, azonban az általa képviselt elvek mellett megjelentek a radikális gondolatok. A forradalomhoz közeledve érezte a nemzet vesztét, mint ahogy Wesselényinek is írta: „Te veszekedni és újat húzni akarsz a Kormánnyal. Én is! Csak hogy nem most, gyengeségünk közepette, hanem majd akkor, ha erősebbek leszünk. Te egy szomorú darab hőse kívánsz lenni, én pedig sikert akarok!”. Széchenyi a szabadságharcot és a reformjai bukását nem bírta feldolgozni, a bajokért magát okolta.  Idegösszeroppanását a kézírása is tükrözi, ami az írói munkásságán is meglátszik, hiszen a gróf közel hat évig nem írt semmit. A döblingi szanatóriumban Széchenyi újra tollat ragad, írásait azonban a titkosrendőrség nem nézi jó szemmel, házkutatások során lefoglalják Széchenyi levelezéseit, műveit. A gróf meghagyja titkárának, Tasner Antalnak, hogy halála után levelei kompromittáló részeit semmisítse meg, amely kérésnek a titkár eleget tett. A sors fintora így, hogy a Széchenyi-kutatások legbővebb forrását a bécsi rendőrség mentette meg az utókra számára.

Oplatka András és kollégái, egy közel 260 db, a gróf által írt levelezést összefoglaló könyv kidolgozásával foglalkoztak az elmúlt három és fél évben. A vizsgálatot megnehezítette a közel 150-200 éves forrásanyag, a fel nem jegyzett nevek, címek, kor nyelvezete és Tasner Antal precíz munkája. Azonban a befektetett hatalmas kutatómunka minden percet megért, ahogy Oplatka András mondta: „Széchenyi gróf társaságában az ember nagyon jó helyen van.”

A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2016. november 15-én kerül megrendezésre, ahol Dr. Horváth Attila az Államtudományi és Közigazgatási Kar intézetvezető egyetemi docense tart majd előadást „Széchenyi és a közszolgálati ethosz” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Ludovika Szabadegyetem-Széchenyi 225

    • szechenyi 225

Szeptembertől folytatódik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Ludovika Szabadegyetem programsorozat, amely tematikáját illetően mindenképpen rendhagyó lesz. Az előadások ugyanis kizárólag Széchenyi István tevékenységéhez és szellemi hagyatékához kapcsolódnak majd.

A nyitóelőadásra szeptember 6-án kerül sor, amelyen Buday Miklós beszél majd Széchenyi írott emlékművéről, szellemi hagyatékáról.  A december közepéig tartó programsorozatban előadást tart Pálinkás József, az MTA volt elnöke is, aki Széchenyi innovációs tevékenységéről mondja el gondolatait. A 13 előadásból álló sorozatban szó lesz a többi között Széchenyi írói és katonai tevékenységéről, valamint a lovakhoz kapcsolódó viszonyáról. Téma lesz a hitel és a hitelesség kérdése, a közszolgálati ethosz és a büntetőjogi reformmozgalom, valamint a vízszabályozás kérdése is.

Az előadásokra az NKE Ludovika főépületében, kedd esténként 18 órától kerül sor a korábban már megszokott rendszerben, tehát ezúttal is lesz majd lehetőség kérdezni az előadótól. Az események teljesen nyilvánosak, a szervezők az egyetemi polgárok mellett ezúttal is várják az érdeklődő lakosokat is. Az egyetemi hallgatók számára az eddigi gyakorlat alapján választható tárgyként hirdetik meg az előadásokat, amelyekből tanulmánykötet is készül.

A programokról és az eseményen való részvételről az egyetem honlapján tájékozódhatnak majd.

Az eseménysorozatot a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-0001 A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében rendezik meg. 

Megosztás a Facebook-on


A társadalmi távolság konfliktusai

    • szabadegyetem 2015
    • szabadegyetem 2015
    • szabadegyetem 2015
    • szabadegyetem 2015
    • szabadegyetem 2015
    • szabadegyetem 2015
  • Előző
  • Következő

Nem egy kisebbségi népcsoport feltételezett bűnelkövetési hajlama határozza meg a bűnözési gyakoriságot egy-egy településen, hanem az adott falu vagy város fejlettsége és az ott sokszor tapasztalható kilátástalanság érzése – mondta el a Ludovika Szabadegyetem harmadik szemeszterének első előadásán Prof. Dr. Kerezsi Klára. Az NKE rendészetelméleti tanszékének tanára szerint a szociális feszültségek oldására nem elég a büntetőpolitika eszköztára.


Már harmadik szemeszterét kezdte meg a Ludovika Szabadegyetem az NKE Ludovika Főépületében. Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese az első előadást felvezető beszédében elmondta: a mostani félév során 14 alkalommal találkozhatnak az érdeklődők az egyetem oktatóiból álló előadókkal, akik ezúttal is érdekes, aktuális témákról fognak majd beszélni a hetenkénti előadásokon, amelyekre az intézmény honlapján lehet regisztrálni. A rektorhelyettestől megtudhatták az érdeklődők, hogy továbbra is teszteket tölthetnek ki a résztvevők és a legjobbak a szemeszter végén okleveleket kapnak majd.

Az előadás-sorozat első állomásán a társadalmi távolság konfliktusairól volt szó: Prof. Dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos tanácsadója a roma és nem roma lakosság együttélésének kriminológiai vonatkozásairól beszélt az érdeklődőknek.  

Az NKE tanára bevezetőjében hangsúlyozta, hogy egy olyan témáról van szó, amiről nehéz érzelmek nélkül beszélni, kollégáival együtt ők mégis egy olyan kutatásba fogtak, amely megpróbálja józanul, a realitásokat figyelembe véve megvizsgálni a többség és a kisebbség együttéléséből fakadó problémákat.

A professzor asszony elmondta, hogy a bűnözést rendőrségi statisztikákkal és lakossági megkérdezésekkel lehet mérni. Általános tapasztalat, hogy a két mérés eredménye eltérő eredményeket produkál, mivel a polgárok „bűnözési félelme” elég jelentős. Ez nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is tapasztalható jelenség, legutóbb egy angliai felmérés mutatott rá ennek meglétére. Hiába csökkent tehát a bűnözés az elmúlt években hazánkban is, a médiában megjelenő, sokszor torz információk miatt a polgárokban más érzések alakultak ki – hangsúlyozta  Kerezsi Klára.

Az előadáson elhangzott: a kriminológia egyik területe az etnikai kisebbségek bűnelkövetésével kapcsolatos vizsgálatok, amelyek nálunk elsősorban a roma kisebbséget érintik. Az NKE tanára szerint szomorú jelenség, hogy a roma és nem roma népesség ma Magyarországon szinte csak a büntető igazságszolgáltatás területén találkozik egymással.

Kerezsi Klára történeti visszatekintéséből kiderült, hogy a cigánybűnözés korábban nyomozástaktikai értelemben volt használatos kifejezés, a rendszerváltás előtt még gyűjtöttek is adatokat a cigány elkövetőkkel kapcsolatos bűncselekményekről. A rendszerváltás után, egy alkotmánybírósági döntést követően ennek megszűnt a lehetősége. Az ezredfordulót követően aztán szélsőséges politikai csoportok kezdték el kriminológiai fogalomként használni a cigánybűnözés kifejezést, amit a professzor asszony szerint ma már sajnos egyre inkább elfogad a társadalom is. „Az etnikum ma már szitokszóként szinte csak a roma népességet jelenti, amely teljesen nonszensz helyzet” – véli az NKE tanára.

A Kerezsi Klára és kollégái által végzett, még folyamatban lévő kutatás eddigi eredményei szerint a nem egy kisebbségi népcsoport feltételezett bűnelkövetési hajlama az, ami meghatározza a bűnözési gyakoriságot egy-egy településen, hanem a települési fejlettség, a zsúfoltság, az anonimitás és a kilátástalanság.

A kutatásban azt az 513 települést vizsgálták, ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint kimutatható (100 főnél nagyobb) a roma lakosság aránya. Eddigi vizsgálataik eredménye szerint a romák jellemzően a leszakadó, hátrányos helyzetű térségekben élnek, elsősorban nagyközségekben, kisebb városokban.  A kutatás során vizsgált 2011-es adatból megállapítható, hogy a bűncselekmények 87 százalékát olyan településeken követték el, ahol a romák megoszlása nem éri el az 5 százalékot. De kriminológiai szempontból további kutatást igényel annak a 183 településnek a vizsgálata, ahol a 10 ezer fő alatti lakosságszámban a romák 10 százaléknál nagyobb arányban vannak jelen, mivel itt elég jelentős a bűncselekmények száma. Amennyiben lehetőségük lesz a kutatás folytatására, ezeket a településeket szeretnék jobban megvizsgálni, hogy reálisabb összképet lehessen kapni az adott témában.

Jövő héten Dr. Tálas Péter Konfliktusok elemzése-elemzők konfliktusai című előadásával folytatódik a Ludovika Szabadegyetem.


Szöveg: Szöőr Ádám


Zrínyi-Újvár feltámadása

    • Ludovika Szabadegyetem - Padányi
    • Ludovika Szabadegyetem - Padányi
    • Ludovika Szabadegyetem - Padányi
  • Előző
  • Következő

Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, Zrínyi Miklós költő, hadvezér, politikus által emelt objektumról, Zrínyi-Újvárról, az ahhoz fűződő kutatásról tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen. 

A Nemzeti  Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese a hadtudóst, a katona Zrínyi Miklóst helyezte előtérbe előadásában. Zrínyi korának nagy egyénisége volt és mind a mai napig nagy tisztelet övezi személyiségét a katonák körében is. Padányi József szerint nem véletlen az, hogy a mindenkori honvédségnél egy haditechnikai eszköz, egy 1848-as szabadcsapat, több katonai szervezet, köztük a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia is viselte a nevét.

Az előadás az egyetlen olyan Magyarországon található objektumról szólt, amely Zrínyi Miklós nevéhez fűződik. Nagykanizsától délre mintegy huszonöt kilométerre, a Murafolyó bal partján, magyar területen helyezkedik el Belezna, Légrád és Alsódomború települések közelében. Nagyon fontos az elhelyezkedése, mert ez határozta meg Zrínyi-Újvár stratégiai szerepét.

Zrínyi-Újvár 1661-ben készült el, három évig állt, egy hónap alatt elveszett, és mindössze három nap alatt a földdel tették egyenlővé. 1664-ben a török sereg Bécs helyett ezt a kis várat ostromolta hetekig. Végül elfoglalták és lerombolták. A török sereg szemében olyannyira szálka volt a vár, hogy a vezérük azt mondta, el kell tüntetni a föld színéről is. A törökök három napon keresztül kapával és kaszával tette a földdel egyenlővé az építményt. A vasvári béke pedig arról rendelkezett, hogy sohasem lehet felépíteni a lerombolt várat.

A kor legnagyobb magyar hadtudósa, Zrínyi Miklós azért építtette, hogy megvédje az országot. Földből és fából épült a sáncvár, stratégiailag remekül kiválasztott helyen. Őrizte a Muraközt, védte Stájerországot, és blokkolta a nagykanizsai török mozgásokat. Óvta az átkelőt a Murán, és ellenőrizte a hadiutat.  A Dunántúl déli részének a kulcsa volt abban az időben. Zrínyi-Újvár azért volt meghatározó, mert a hódoltsági határ török oldalán építette meg ezt a várat, ami a hadtudósnak a látásmódját tükrözi, hiszen ez a hely a bástyája, pajzsa az egész Muraköznek, egy olyan magaslat, ahonnan az egész vidék belátható, amely Zrínyi egyik legfontosabb birtoka volt.

Innen tudott minden mozgást ellenőrizni a hadvezér, amely a Mura mentén történt. A rektorhelyettes szerint ez azért is volt fontos, mert aki látja az ellenség mozgását, az tud rá reagálni és ha ezt időben teszi, akkor taktikai és stratégiai előnyhöz jut. 

Napjaink régészei közül Vándor László és Költő László elévülhetetlen érdemeket szereztek a Zrínyi-Újvárral összefüggő kutatásban, csakúgy, mint Négyesi Lajos. A vár pontos helyének és azonosításának kutatási módszeréről a rektorhelyettes elmondta, hogy úgynevezett harctér, vagy csatatérkutatással folyik.

Nem a vár, hanem az ostrom nyomait kutatták és ezek beazonosításával próbáltak következtetni a vár meghatározó pontjaira. Négyesi József szavait idézte az előadó, aki azt mondta, hogy Zrínyi-Újvár tulajdonképpen egy időkapszula, hiszen ott sem előtte, sem utána nem volt nagy csata, tehát amit ott találnak, az 1664 júniusának a lenyomata. Ez olyannyira igaz, hogy gyakran szinte a föld felszínén találnak muskétagolyókat. Padányi József hozzáfűzte, hogy minden olyan információt próbálnak begyűjteni, amelyből akár közvetlen, akár közvetett következtetést le lehet vonni.

A rektorhelyettes összegzésében kiemelte, hogy minden lehetséges, a témáról szóló fórumon bemutatják a kutatás eredményeit, születtek erről könyvek és számtalan konferenciát is tartottak a témában.

Szöveg: Szabó Tibor

Cimkék: Szabadegyetem

Továbbra is szükség van az atomenergiára

    • Ludovika Szabadegyetem
    • Ludovika Szabadegyetem
  • Előző
  • Következő

A magyarországi villamos energia 40 százalékát a Paksi Atomerőműben állítják elő, ezért nagyban függ az ország jelenlegi energiaellátottsága az atomenergiától. Erről Pátzay György beszélt a Ludovika Szabadegyetem keddi előadásán. Az NKE Katasztrófavédelmi Intézet iparbiztonsági tanszék vezetője azt is elmondta, hogy az erőmű mind a négy blokkja biztonságosan és gazdaságosan üzemel.

A "Paks és a nukleáris biztonság kérdései" címmel megtartott előadásában Pátzay György egyebek között rámutatott arra, hogy ameddig nincs olyan alternatív energiaforrás, amely biztonságosan és hatékonyan kiváltja az atomenergiát, addig használnunk kell azt. A tanszékvezető kitörési pontnak nevezte a megújuló energiaforrások közül a nagy mélységű geotermikus energia hasznosítását, amelyre Magyarországon adottak a lehetőségek.

A tanszékvezető előadásában vázolta az Európai Unió és benne Magyarország energiaellátottságát és a felhasznált energiaforrások megoszlását. Az EU energiafüggősége különösen olaj és gáz esetében rendkívül magas, azok többségét importból szerzik be a tagországok. A megújuló források tekintetében a vízenergia és biomassza dominálnak, de egyre növekszik a szélenergia és napenergia szerepe is. Mindezek ellenére még mindig nem történt meg az áttörés a megújuló energiákkal kapcsolatban.

Magyarország energia importfüggése 52 százalékos, ezzel a középmezőnyben helyezkedik el az EU tagállamok között. Hazánkban, bár folyamatosan csökken, de még mindig rendkívül magas a fosszilis energia aránya (több mint 70 százalék). A megújuló energiák közül a biomasszában, a geotermikus energiában és a szélenergiában van potenciál Magyarországon.

Az ország villamos energiával való ellátottságában nagy szerepe van az atomenergiának, ezt a paksi atomerőmű második generációs négy blokkja állítja elő 2000 megawattos összteljesítménnyel. A villamosenergia - termelésünk 2010-ig nagyjából fedezte a fogyasztást, azóta azonban egyre többet importálunk más országokból.

Pátzay György előadásában szólt arról is, hogy Németország a fukusimai tragédiát követően fokozatosan építi le atomerőműveit, a kieső részt pedig megújuló energiával –döntően szél és napenergiával - kívánják pótolni.

A tanszékvezető az atomenergiával kapcsolatban megjegyezte, hogy az egy koncentrált energiaforrás, amely a magyar energiastratégiában is fontos szerepet kap. Bár az atomenergia veszélyes, de biztonságosabb, mint sok más energiatermelő rendszer, hiszen a nagyobb biztonság miatt ritkábban fordulnak elő balesetek. A fukusimai atomtragédia ugyanakkor rávilágított arra, hogy nem elég a belső biztonságot fenntartani, hanem a külső, elsősorban a természeti katasztrófákkal szemben is meg kell szervezni az erőművek védelmét. A jövőben 69 új blokk épül a világban, főleg Oroszországban, Kínában és Indiában, illetve valószínűleg Magyarországon is. Pátzay György elmondta, hogy a tervezett két új blokk nagyobb teljesítményre lesz képes, mint a mostani blokkok összesen. „A paksi erőművek biztonsága kiváló és szerepe hazánk energiaellátásában továbbra is kulcsfontosságú.” – zárta előadását a tanszékvezető.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: Szabadegyetem

A Ludovika újjászületése

    • Ludovika Szabadegyetem Szalay
    • Ludovika Szabadegyetem Szalay
    • Ludovika Szabadegyetem Szalay
  • Előző
  • Következő

Szalay Tihamér a reformkori Pest építészetileg egyik legjelentősebb épülete, a Pollack Mihály által tervezett Ludovika Akadémia rekonstrukciójáról tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen. Az Ybl Miklós-díjas építész és csapata munkájának köszönhetően újult meg a Ludovika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főépülete.

Az előadó előadásában kitért a Ludovika Akadémia történetére. A katonai akadémia építésének ötlete már a 18. század végén felmerült, de csak a 19. században vált valóra. Az alapításhoz Pest és Buda városa is hozzájárult. A magyar tisztképzés bázisának felépítésére a legnagyobb összeget Mária Ludovika, I. Ferenc király felesége ajánlotta fel, akiről a létesítményt elnevezték.

Az épület alapkövét 1830-ban rakták le, amely végül 1836-ra készült el Pollack Mihály tervei alapján klasszicista stílusban, ennek ellenére a magyar tisztképzés csak 1872-ben indulhatott meg a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémián. 1872-ben Linzbauer István építész tervei alapján új díszeket kapott a homlokzat és ekkor alakították ki a dísztermet is. Szalay Tihamér előadásában hangsúlyozta, hogy az épület a második világháborút követő évtizedekben egyre rosszabb állapotba került, de a legnagyobb csapást igazán a felújítást megelőző tíz évben szenvedte el.

Szalay Tihamér az újjáépítéssel kapcsolatban elmondta, hogy az eredeti funkció visszaállítása volt a fő céljuk. Hozzáfűzte, hogy az épület szerkezete nagyon rossz állapotban volt, igazi mérnöki bravúrt kellett végrehajtani ahhoz, hogy helyreállítsák és megerősítsék. A boltozatok az építész elmondása szerint olyan rossz állapotban voltak, hogy nem volt bátorsága rámenni senkinek.

A Ludovika terei mindenben megfelelnek a mai kor igényeinek, ezek a szempontok alapján alakították ki az épület közösségi tereit is, a zsibongót, a könyvtárt vagy az alagsorban található kávézót. A rekonstrukció során azonban meghatároztak néhány olyan jelentős épületrészt, ahol az eredeti állapot visszaállítása volt a cél, így régi fényében és formájában újult meg a Ludovika homlokzata, az előcsarnok, a Díszterem, a Kápolna és a Hősök Folyosója. Ennek megvalósítása nem volt mindig egyszerű. A díszterem csillárjáról mindenki úgy tudta, hogy megsemmisült, azonban az újjáépítés során az alagsorban lévő ládákban megtalálták a darabjait becsomagolva. Fél éves munkára volt szükség, hogy egy régi kép alapján a csillárt összerakják.

Szalay Tihamér összegzésként a következő gondolatokat fogalmazta meg: „Hiszek abban, hogy egy olyan szimbolikus tartalommal bíró épületre, mint a Ludovika, hiába erőltetünk más funkciót, hiába akarjuk másra használni, végül az úgymond lerázza magáról. A Ludovika épülete a felújításnak köszönhetően visszanyerte eredeti funkcióját és ebben nagyon sokáig fenn is marad.”

Szerző: Szabó Tibor


Kifullad-e a kínai növekedés?

    • P. Szabó elődása a szabadegyetemen
    • P. Szabó elődása a szabadegyetemen
    • P. Szabó elődása a szabadegyetemen
    • P. Szabó elődása a szabadegyetemen
  • Előző
  • Következő

A Ludovika Szabadegyetemen a kínai gazdaság aktuális helyzetéről és növekedésének fenntarthatóságáról tartott előadást P. Szabó Sándor, az NKE Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központjának igazgatója.

Az előadó a többi között elmondta, hogy Kína gazdasági nagyhatalom, hiszen az Amerikai Egyesült Államok után a második legnagyobb gazdaság, a vásárlóerő tekintetében pedig jelenleg az első helyen áll a világon. Az ázsiai ország a Föld legnagyobb kereskedő nemzete, jelentős belső piaccal rendelkezik, amely mintegy 1,4 milliárd fogyasztót jelent. Tavaly Kínába érkezett a legtöbb külföldi tőkebefektetés és harmadik helyen végzett a tőkekihelyezés területén.

 A 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság előtti években a kínai gazdaság növekedése 10 százalék fölött volt, ami 2008-ban valamelyest visszaesett 9,6 százalékra, 2009-ben 9,2 százalékra, 2010-ben újból 10 százalék fölé került, majd 2011-ben 9,3 százalékos. 2012 óta folyamatosan 8 százalék alatti a gazdasági növekedés, ami P. Szabó Sándor szerint egyébként szép teljesítmény, de nem Kínában. Szerinte a kínai gazdaság fenntarthatóságához évente legalább 8 százalék körüli növekedésre lenne szükség.

P. Szabó Sándor hangsúlyozta, hogy a kínai gazdasági növekedés fenntarthatóságának számos rizikófaktora van. A kockázati tényezők között az egyenetlen fejlődést emelte ki, amelynek számos oka van, például óriási társadalmi feszültségek vannak az országban. Széles tömegek élnek szegénységben, nincs szociális háló és rendkívül nagymértékű a korrupció.

A rizikófaktorok között említette még az eltérő gazdasági fejlettséget a régiók, a falvak és városok között, a szélsőséges jövedelem eloszlást a lakosság körében és az úgynevezett árnyékbank rendszer nagyarányú térnyerését. A helyi kormányzatok magas eladósodottsága is komoly veszélyt jelent a kínai gazdaságra, amely nehezen kontrollálható és az utóbbi időszakban egyes becslések szerint mintegy hetven százalékkal nőtt. Az ingatlanárak emelkedése is komoly veszélyt jelent a kínai gazdaságra, hatalmas ingatlanbuborék alakult ki. Érdekességként említette az előadó, hogy Pekingben egy hatvan négyzetméteres lakás átszámolva 96 millió forintba kerül.

 „A gazdasági növekedés, ha nem is fulladt ki, de mindenképpen elfáradt. Harmadik éve gyengélkedik, a növekedés üteme jelentősen lelassult, a kínai gazdaságpolitikának számos problémát kell kezelnie, ha a fejlődést fenn szeretnék tartani a jövőben.” – mondta összegzésében P. Szabó Sándor.   

Szöveg: Szabó Tibor

Cimkék: Szabadegyetem

Emberarcú versenyképesség

    • Csath Magdolna
    • Csath Magdolna
  • Előző
  • Következő

Prof. Dr. Csath Magdolna tartott előadást  fő kutatási területéről, a versenyképességről tegnap, a Ludovika Szabadegyetemen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem magántanára beszélt a hazai és nemzetközi versenyképességről, az azt javító tényezőkről, valamint arról,  hogy mit tehet egy ország azért, hogy saját versenyképességén javítson.

Az OECD definíciója szerint a versenyképesség az jelenti, hogy mennyire képes egy ország olyan termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyek keresettek a nemzetközi piacokon és hosszabb távon is növeli a lakosság reáljövedelmeit. A nemzeti versenyképesség lényege az, hogy egy ország mennyire tudja hatékonyan hasznosítani az emberek tudását, a természeti és egyéb erőforrásokat, míg a nemzetközi versenyképesség lényege az, hogy a cégek a nemzetközi piacokon szeretnének minél versenyképesebbekké válni.

Csath Magdolna kiemelte, hogy a nemzeti versenyképesség célja a jobb társadalom, a magasabb életszínvonal, az életminőség javítása és a társadalmi fejlődés. Szerinte ezek nemcsak gazdasági kérdések, nem mérhetők pusztán gazdasági mutatókkal, például az inflációval, hanem figyelembe kell venni azt is, hogy hogyan alakul az adott országban a környezet állapota.

A nemzetközi versenyképesség esetében fontos, hogy mivel versenyez egy ország, milyen természeti kincsei vannak, alacsonyabbak –e a bérek , mint máshol, de fontos az innováció, a kreativitás és a tudás is. Hozzáfűzte, hogy a nemzeti és a nemzetközi versenyképességre irányuló törekvések egymással ellentétbe is kerülhetnek. Ezzel kapcsolatban Csath Magdolna az ismert amerikai közgazdász, egyetemi professzor Michael Porter gondolatait idézte: „Ha egy cég az olcsó munkaerőért és a támogatásokért települ egy országba, ezzel javítja ugyan saját versenyképességét, de csökkenti a helyi társadalmi fejlődés ütemét, mert az alacsonyabb bérek szegényebbé teszik az embereket.”

Az előadó kitért arra is, hogy mivel lehet javítani egy nemzet versenyképességét, ezzel kapcsolatban is Michael Porter megállapítását említette, aki szerint minél jobbak egy ország innovációs képességei és minél magasabb az általános tudásszintje, annál nagyobb az esélye arra, hogy sikeres, versenyképes gazdasága legyen. A nemzeti versenyképesség javításához szükség van a kormányzati képességekre, jó kormányzási mutatókra, kormányzati innovativitásra, hosszú távú gondolkodásra, például hosszabb távra tervezett költségvetésre. Csath Magdolna hangsúlyozta, hogy nincsenek sikertelen országok, csak olyanok, amelyeket rosszul vezetnek, és szerinte az államnak nagy a feladata abban, hogy javítsa a nemzeti versenyképességet. Ehhez azonban sikeres fejlesztéspolitikára van szükség.

Cimkék: Szabadegyetem

Határrendészeti válaszok az illegális migrációra

    • Szabadegyetem
    • dsc 0299 2
    • dsc 0296 2
    • dsc 0329 2
    • dsc 0318 2
    • dsc 0315 2
  • Előző
  • Következő

A jelenlegi határrendészeti eljárások kialakulásáról, a legjellemzőbb határőrizeti és határforgalom ellenőrzési módszerekről és a megélhetési bevándorlás megfékezéséről is beszélt a koszovói illegális migrációs hullám kapcsán előadásában Dr. Kovács Gábor rendőr dandártábornok, az NKE oktatási rektorhelyettese a Ludovika Szabadegyetemen.

Kovács Gábor megfogalmazása szerint a migráció nem más, mint a lakosság vándorlása a jobb megélhetés reményében. Hozzáfűzte, hogy a migráció nem új jelenség: már a 16. században az afrikai emberek gyapotültetvényekre való elhurcolása is ennek számított.

A rektorhelyettes a magyar határőrizet történetére is kitért előadásában, amely egészen a vándorlások koráig nyúlik vissza. Akkor a határőrizetet a népcsoportok egymás ellen fordulása, területekre való betörése hívta életre. A középkorban a határőrizeti rendszer alapját a végvárak jelentették. A dualista államrendszerben figyelhető meg fejlődés, amikor létrejött a Belügyminisztérium és 1906-ban törvényt adtak ki a határőrizetről. A két világháború között a Magyar Királyi Vámőrség látta el a határőrizeti feladatokat, a második világháborúban pedig a határvadász csapatok biztosították a határvédelmet. Ezt követően egészen a rendszerváltásig úgynevezett totális határőrizeti rendszer volt, amelyet szovjet mintára alakítottak ki. Az uniós csatlakozás időszakában szervezték át a határőrséget, amely így teljesen hivatásos állományú lett. Újabb mérföldkő volt Magyarország 2007-es schengeni csatlakozása, amikor létrejöttek a schengeni külső és belső határok, amely teljesen új dimenzióba helyezte a határőrizetet.

Az utóbbi időben egyre több bevándorló érkezik Magyarországra, sokan un. kibocsátó országokból, például Pakisztánból, Afganisztánból, Szíriából, de Afrikából is egyre több migráns jön hozzánk. Koszovót is növekvő számban hagyják hátra azok, akik a helyzetüket kilátástalannak látják, mert az országban nincs munkalehetőség. Az embercsempészek szervezett keretek között, buszokkal szállítják Szerbiába a koszovóiakat, majd innen a hazánkkal szomszédos területekre, ahol pár napig parkoltatják őket, majd egy alkalmas időpontban átszöknek Magyarországra. A menekülthullámra válaszként nemrégiben megállapodás született Magyarország és Szerbia közötti az un. szárazföldi folyosó kiépítéséről, vagyis autóbuszokkal viszik vissza a határsértőket Koszovóba. Ennek köszönhetően az illegális bevándorlók száma jelentősen csökkent az utóbbi időben. Mindezek ellenére az illegális migráció komoly veszélyeket hordoz magában, ami kezelnie kell a rendőrségnek, mondta Kovács Gábor. Tavaly több mint 62 ezren lépték át engedély nélkül a magyar határt.

Cimkék: Szabadegyetem

Szomália a nomád klán-állam

    • Szomália a nomád klán-állam
    • Szomália a nomád klán-állam
    • Szomália a nomád klán-állam
    • Szomália a nomád klán-állam
  • Előző
  • Következő

Szomália bukott államiságának negyed évszázados múltjáról beszélt tegnap Dr. Marsai Viktor, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar oktatója a Ludovika Szabadegyetemen.

„Szomália – Konstruktivizmus és nomád klán-állam Afrika szarván” című előadásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedekben több erőfeszítés is történt az afrikai ország talpra állítására, amelyek sorra kudarcba fulladtak és végül csak 2012-re született említésre méltó eredmény ezen a téren. Hozzáfűzte, hogy Szomália a többi afrikai országtól abban különbözik, hogy itt nincsenek törzsek, etnikumok, de vannak klánok, amelyek széttagolják a szomáliai társadalmat és ma is döntően meghatározzák a szomáliai belpolitikát. Szomália alapvetően egy nomád társadalom, ezért nincsen itt hagyománya a klasszikus állami berendezkedésnek. Az iszlám szerepe, befolyása is megfigyelhető az afrikai klán-államban, de zömében nem a radikális iszlám csoportok a meghatározók.

Szomália 1960-ban vált függetlenné és mindössze 1969-ig sikerült a demokráciát fenntartani. 1969 októberében meggyilkolták a köztársasági elnököt, majd a katonaság és a rendőrség puccsal magához ragadta a hatalmat Sziad Barre tábornok vezetésével, aki diktatúrát épített. Az országot az elmúlt negyven évben éhínség, véres háborúk, polgárháborúk folyamatosan sújtották.

„1991 és 2014 között összesen tizennégy nemzeti megbékélési konferenciát tartottak Szomáliában, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a belpolitikai szereplőknek nem érdeke a megállapodás. 2012 óta két éven belül két miniszterelnöke is volt Szomáliának. A politikai elitre a korrupció a jellemző, hiányzik a közigazgatás, a haderő bevethetősége minimális.” – fogalmazott Marsai Viktor.

Az előadó kiemelte, hogy az eddigi ideológiák nem váltak be Szomáliában, vagyis a demokrácia, a nacionalizmus, a szocializmus, a szabad piac, illetve a klánizmus, így az iszlám az, ami közös szervező erővé vált. Az iszlám azért terjedt el, mert ez ad jövőképet az itt élőknek. Ezt jól mutatja, hogy 2005-ben megszületik az al-Shabab iszlamista mozgalom, amely elsősorban a fiatalokra épít. A mérsékelt iszlamisták megszervezik az oktatást, a mindennapi életet, míg a radikális szárny képviselői rendfenntartó szerepkört látnak el.

Marsai Viktor előadásában Szomália jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy 2016-ban lesznek a választások és a fő kérdés az, hogy a szomáli elit önzése lesz-e a meghatározó, vagy önmérsékletet tanúsítanak és sikerül-e 2016-ban konszenzussal új kormányt alakítani Afrika szarván.


Cimkék: Szabadegyetem

Milyen a magyar?

    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
    • Szabadegyetem - Dr. Kis Norbert
  • Előző
  • Következő

Teltház volt a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán is, ahol Dr. Kis Norbert továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes tartott előadást „Milyen a magyar? – országképünk a nagyvilágban” címmel.  

Előadása fő céljaként azt fogalmazta meg, hogy nagyon fontos az, hogy nekünk, magyaroknak helyes önképünk legyen és ezzel az önbecsülésünk is erősödjön. Beszélt arról is, hogy milyen az a magyar kép, amit mi magunkról gondolunk. A témával kapcsolatban az identitás kérdését hangsúlyozta, megemlítette, hogy a magyar érzékenyebb, mint más népek, már-már identitás komplexusról beszélhetünk. Felmerül a kérdés, hogy az eltelt évszázadok sodrában mi maradt a magyarból a számos etnikai keveredés miatt.

Kiemelte, hogy ezzel a kérdéssel számos nagyságunk foglalkozott, többek között Szerb Antal vagy Babits Mihály. Mindketten állandóan keveredő, más etnikumokat asszimiláló, magába olvasztó népként látják a magyart. Babits Mihály arra a következtetésre jutott, hogy ebben a keveredésben a magyarság már nem egy fizikai, hanem inkább szellemi jelenséggé vált. A rektorhelyettes Márai Sándor gondolatát idézte: „Magyarnak lenni feladat és vállalás kérdése.”

Kis Norbert előadásában kitért a világ egyik legismertebb magyar írójára, Arthur Koestlerre, aki sokat írt a magyarságról és több megközelítésben foglalkozott ezzel a témával. Koestler úgy látta, hogy van egy kollektív neurózis a magyarságunkkal, az identitásunkkal kapcsolatban, ez alatt azt a kivételes magányosság érzést, izoláltságot értette, ami a magyarokat jellemzi Európában. Szerinte ez okoz neurotikus tüneteket.

„A magyar tehetséget próbáljuk meg önképünkbe minél erősebben beépíteni, és a nagyvilágot is emlékeztessük arra, ha erre van módunk.” – fogalmazott Kis Norbert. Meglátása szerint az aktuálpolitikai megítélésünk jelentősen romlott a világban. Az Európai Unióban kíméletlen politikai harc folyik az úgynevezett „nagypolitikai családok” között, akik minden eszközzel azon dolgoznak, hogy aktuálpolitikai megfontolásból egymást lejárassák.

 A történelmi képünkkel kapcsolatban az ismert sztereotípiát, a szabadságért évszázadokon át küzdő és sokat szenvedő nép képét emelte ki. Ennek kapcsán Victor Hugo gondolatait idézte: „A magyar a hősök nemzete, a magyarság a bátorság megtestesülése.” 


Cimkék: Szabadegyetem

A befejezetlen béke

    • Ludovika Szabadegyetem - Fülöp Mihály
    • Ludovika Szabadegyetem - Fülöp Mihály
    • Ludovika Szabadegyetem - Fülöp Mihály
    • Ludovika Szabadegyetem - Fülöp Mihály
    • Ludovika Szabadegyetem - Fülöp Mihály
  • Előző
  • Következő

Nagy volt az érdeklődés a Ludovika Szabadegyetem második évadának első előadásán, amelyet Dr. Padányi József dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese nyitott meg.  Az eseményen Dr. Fülöp Mihály, az NKE kutatóprofesszora „A befejezetlen béke. Az európai rend és a párizsi magyar békeszerződés 1947” címmel tartott előadást.

A professzor  előadásában hangsúlyozta, hogy a párizsi békeszerződés a második világháború győztes nagyhatalmainak diktált békéje, hiszen a legyőzött államokkal nem tárgyalták meg a békeszerződéseket. Ez abból ered, hogy 1943 januárjában a casablancai konferencián a feltétel nélküli megadás elvét fogadták el és ennek alapján jöttek létre a fegyverszünetek, tehát ez azt jelentette, hogy győztes, legyőzöttel nem tárgyalt.

Fülöp Mihály kitért arra is, hogy a párizsi békeszerződés büntető jellegű béke is volt egyben, ugyanis a legyőzött államoknak jóvátételt kellett fizetniük és a területi rendelkezések is ezt mutatták. „Érdekes módon attól befejezetlen a béke, hogy a főbűnössel,a náci Németországgal soha nem kötöttek békeszerződést, ugyanis a német csatlós államokkal kezdték a győztesek a békeszerződések sorát, vagyis Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal.” – jelentette ki a kutatóprofesszor.

Fülöp Mihály kiemelte, hogy Magyarország 1947. február 10-én írta alá a párizsi békeszerződést, amelynek értelmében a trianoni határokhoz képest elvesztette a pozsonyi hídfőt, mert a béketárgyalásokon a csehszlovák delegáció azt vetette föl, hogy a magyarok ellen honvédelmi okokból szükség van a pozsonyi hídfő kibővítésére. Ezzel újabb 62 négyzetkilométert csatoltak el hazánktól.

Az előadó a békeszerződés kapcsán érdekességként említette Bulgáriát, az egyetlen olyan náci csatlós államot, amely nem területi veszteséggel, hanem területi nyereséggel került ki a háborúból, ugyanis visszakapta Dél-Dobrudzsát.  

A Ludovika Szabadegyetem programsorozatot az NKE hagyományteremtő céllal indította el tavaly októberben. A rendezvényei szinte minden alkalommal telt ház előtt zajlottak. A tudományos témákat közérthető formában feldolgozó előadásokat az idén is a megszokott időpontban és helyen tartják az egyetem oktatói: keddenként, 18 órától a Ludovika Campus főépületének II. előadójában. Újdonság, hogy az NKE hallgatói már szabadon választható kurzusként is látogathatják az előadásokat.  

Cimkék: Szabadegyetem