Szűkítés


Kiválasztott Címke

hadviselés

Minden Címke 711


Jelenleg 1 bejegyzés található hadviselés cimkével

Hadvezérek és államok

    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
  • Előző
  • Következő

Szun-Ce,  Montecuccoli, Carl von Clausewitz és Erwin Rommel. Csak néhány név a hadtörténelem 11 kiemelkedő hadvezére, katonai vezetője közül, akiknek munkásságával közelebbről is megismerkedhettek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán rendezett tudományos konferencia résztvevői. Bár más korban, és élethelyzetben tevékenykedtek, számos területen hasonló elveket vallottak a hadviselésről.

“Rendezvényünk különlegességét az adja, hogy azonos tematika alapján próbálják előadóink bemutatni a történelem nagy hadvezéreinek és a hadtudomány meghatározó teoretikusainak életművét”- mondta el köszöntőjében Prof. Dr. Padányi József dandártábornok. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy a hadvezéreknek a katonai vezetésről, az értékrendről, az állam és katona kapcsolatáról vallott nézeteikről, valamint a hadelméletre gyakorolt hatásukról szól a konferencia. Elhangzott, hogy a tervek szerint a konferencia előadásait egy kiadványban is szeretné megjelentetni az egyetem.

Padányi József a 2500 évvel ezelőtt született kínai hadtudósról, Szun-Ce-ről beszélt előadásában. Az ő nevéhez köthető, a “A háború művészete” című ókori kínai hadtudományi kézikönyv 13 fejezetben tárgyalja a hadviseléssel kapcsolatos szabályokat, javaslatokat, megközelítéseket. A tábornok elmondta, hogy Európában 1910-ben, míg Magyarországon 1963-ban jelent meg a könyv először, az adott ország nyelvén. Szun-Ce a háborús helyzetekben rendkívüli tulajdonságot tulajdonított a hadvezér szerepének, akinek szerinte tulajdonképpen mindegy, hogy egy, vagy tízezer embert kell vezetnie. A kínai hadtudós számára az is fontos tényező volt, hogy a hadvezér hogyan képes az akaratát megértetni és elfogadtatni katonáival.  Padányi József elmondta, hogy Szun-Ce kiemelt jelentőséget tulajdonított a katonák megfelelő felkészültségének, gyakorlottságának is. A kínai hadtudós egyfajta elvárásként fogalmazta meg a hadvezérrel szemben a „győzelembe vetett hit” fontosságát, ami a felkészültségből következő önbizalmat jelentette. „Szun-Ce-nak ma hatalmas reneszánsza van, nagyon sok területen foglalkoznak a gondolataival”- tette hozzá a tudományos rekorhelyettes, aki szerint a kínai hadtudós által képviselt elvek a hadtudományi képzésben is nélkülözhetetlenek.

Szókratész csodálójáról, a történetíró és katona Athéni Xenophón munkásságáról szólt Dr. Négyesi Lajos előadása. A ny. alezredes elmondta, hogy Xenophón részt vett az úgynevezett „tízezrek hadjáratában”, aminek történetét az Anaphasis című művében tárja az érdeklődők elé. A történet az ifjabb Kürosz sikertelen hadjáratáról szól bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen. Ez az alkotás az egyik első írott beszámoló, ami egy vezető jellemábrázolását tartalmazza. Négyesi Lajos szerint nincs semmi konkrét utalás arra, hogy a nevezett hadjárat kezdetén Xenophón parancsnok lett volna, inkább egyfajta tanulmányútként kezelte a perzsiai utazást. Aztán amikor a hadsereg vezér nélkül maradt, a katonák őt választották meg vezetőjüknek.”Nagy érdeme, hogy az adott viszonyoknak megfelelően tudta átalakítani úgy a hadseregét, hogy az Perzsiából kijusson a Fekete-tengerhez”- fogalmazott Négyesi Lajos. Xenophón szerint a létszámhátrányt elsősorban szervezettséggel lehet megfelelően pótolni. Véleménye szerint váratlan helyzetekben pedig nem árt, ha jóban vagyunk az istenekkel, akiktől segítségre számíthatunk. „Az a katonai szervezet, ahol az isteneket tisztelik, ott feltételezhető, hogy egyfajta értékrend, egyfajta rend van. A szerencse ugyanakkor az emberek egy részét féktelenné teheti, mivel elveszi a realitásérzéküket”- fogalmazta meg Xenophón gondolatait Négyesi Lajos. 

Raimondo Montecuccoli, az olasz származású császári hadvezér, hadtudós életét hozta közelebb az érdeklődőknek Dr. Harald Pöchner dandártábornok. Montecuccoli neve Magyarországon az 1664-es szentgotthárdi csatával összefüggésben ismert leginkább. 1664. augusztus 1-jén győzelmet aratott a törökök felett és ezzel Bécset is megmentette. A korábbi vélekedéssel ellentétben azonban nem Montecuccoli kötötte meg a vasvári békét, az udvar nem őt hatalmazta fel erre. Híres mondása szerint a háborúhoz „pénz, pénz és pénz” kell.

„Bár Montecuccoli egyik kortársa volt, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós szerint a háború lelke nem a pénz, hanem a katona”- hangsúlyozta előadásában Dr. Hausner Gábor alezredes. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa szólt arról is, hogy Zrínyi nemcsak hadvezér, hanem hadtudós is volt. Munkáiban leginkább a katonai vezetéssel és a vezető személyének elméletével foglalkozott, amelyben a szerencse kérdését is jól körüljárta. Zrínyi szerint a jó vezető a szerencsét is tudja befolyásolni, de ennek érdekében mindent meg kell tennie. De emellett állhatatosnak, bátornak, józannak és aktívnak is kell lennie. Zrínyi szerinte egy katonai vezetőt évtizedekig kell képezni ahhoz, hogy igazán jó hadvezér legyen. Egyik fő gondolata, hogy a háborúban a legfőbb érték az ember.

A 18. század egyik legkiválóbb orosz hadvezéréről Pjotr Alekszandrovics Rumjancev tábornagyról szólt előadásában Dr. Tömösváry Zsigmond ny. dandártábornok. Elhangzott, hogy a tábornagy neve a hétéves háború ütközeteiben vált igazán ismertté, és őt tartják az  első orosz katonai doktrína körvonalazójának is. Rumjancev az egyszemélyi parancsnoki rendszer híve volt: szerinte a haditanácsnak a stratégiát kell megalkotnia, de a végrehatás a katonai vezetőké. „Fontosnak tartotta az egyes haderőnemek közötti stratégiai együttműködést is, tulajdonképpen ő teremtette meg a manőver fogalmát”- fogalmazott Tömösváry Zsigmond. Elhangzott az is, hogy a tábornagy a politika primátusát fogalmazta meg, amely szerint a politikai ügyek határozzák meg a szabályokat a katonák számára.

Niccolo Machiavelli olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. Kender Tamás alezredes róla szóló előadásában elmondta: Machiavelli azt vallotta, hogy az erős állam alapja az erős hadsereg, utóbbihoz pedig képzett és megbízható katonákra van szükség. Szerinte a jó katonai vezető legyen kreatív, karizmatikus, és mutasson mindig példát a katonáinak. Machiavelli nagy jelentőséget tulajdonított a szónoki képességeknek, valamint a békeidőben is zajló folyamatos kiképzéseknek. „Machiavelli nem hitt a szerencsében, inkább a felkészültségben, a jó helyzetfelismerésben és a merészségben”- fogalmazott Kender Tamás.

A hadtudomány egyik alapművének számító többkötetes könyvről, a „A háborúról” című kiadványról is híres Carl von Clausewitz került terítékre Dr. Nagy Miklós Mihály előadásában. A ny. alezredes szerint a porosz tábornokról nincs egységes megközelítés a hadtörténetben, sokféle értelmezés létezik munkásságával kapcsolatban. A hadügyet az állam egyik eszközének tekinti, erkölcsi kérdésekkel különösebben nem foglalkozik műveiben, amik azonban jelentős hatással vannak a többi között a filozófiára, a politológiára és a szépirodalomra is.

A tengeri hatalom elméletét megalkotó Alfred Thayer Mahanról Dr. Kaiser Ferenc, a sivatagi róka becenevet kapó Erwin Rommelről Dr. Lippai Péter ezredes, a páncélos hadviselés megújítójáról, Heinz Guderianról Dr. Resperger István ezredes, míg Mao Ce-tung-ról Dr. Forgács Balázs százados tartott előadást a rendezvényen.


A konferenciáról részletes összeállítást a Bonum Publicum júniusi számában olvashatnak majd.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on