Szűkítés


Kiválasztott Címke

május

Minden Címke 532


Jelenleg 1 bejegyzés található május cimkével

Heti gondolat - Kemény Zsigmond

    • Báró Kemény Zsigmond

„Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk; hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek.”


Kedves Olvasó!

Figyelmébe ajánlom a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján ezentúl heti rendszerességgel megjelenő gondolatot, a heti mottót.

A hétfőnként közzétett idézet egy-egy híres, vagy éppen kevéssé ismert ember gondolata, ami életünk valamilyen aktuális eseményéhez kötődik, vagy egyszerűen csak elmélkedésre sarkall, néhány percnyi megállásra késztet, de akár vezérfonalává is lehet mindennapi munkánknak. A mottó mellett az idézett személy életéről, munkásságáról is rövid tájékoztatást kap az érdeklődő.  

A sort báró Kemény Zsigmond idézetével nyitjuk, az ő szavaival biztatva az éppen megmérettetés előtt álló hallgatóinkat.

Remélem, hogy ezek a rövid kis üzenetek hagyománnyá válva beépülnek majd egyetemi életünkbe.

Jó elmélkedést kívánok!

Prof. Dr. Patyi András
rektor


Kemény Zsigmond: (Alvinc, 1814 – Pusztakamarás, 1875) magyar író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja. A nagyenyedi kollégiumban tanult jogot, 1834-1835 között részt vett az országgyűlésen, ahol barátságot kötött Wesselényi Miklóssal. A marosvásárhelyi királyi táblánál fejezte be jogi tanulmányait. 1839-1840 között a bécsi egyetemen természettudományi előadásokat hallgatott. 1840-ben Kolozsvárra költözött, ahol 1841-1843 között az Erdélyi Híradó egyik szerkesztője lett. 1843-ban írt röpiratában (Korteskedés és ellenszerei) a megyék önkényeskedésére világított rá.

Előbb Széchenyi István híve, majd 1846-ban Eötvös József és a centralisták mellé állt. 1847-ben Pestre költözött és a Pesti Hírlap munkatársa lett. A szabadságharc alatt képviselő, majd belügyminisztériumi tanácsos volt. Követte a kormányt Debrecenbe, Kossuth Lajost Pestre és Aradra. Világos után egy ideig bujdosott, végül az osztrák hatóságok Pesten internálták. Ekkor írta leghíresebb röpiratait: Forradalom után (1850) és Még egy szó a forradalom után (1851). E két írásában határozottan forradalomellenes álláspont nyilvánul meg. Meg akarja győzni a nemzetet az új helyzethez való alkalmazkodásnak, a korábbi törekvések feladásának szükségéről, az osztrák hatóságokat pedig arról, hogy Magyarországon nincs talaja a forradalomnak és radikalizmusnak, s ezért az abszolutizmusnak sincs értelme.

Ezzel mindkét részről csak gyanút ébresztett maga iránt, érvelésével egyik felet sem sikerült meggyőznie. E megtorpanása után Csengery Antallal és Kazinczy Gáborral, később Deák Ferenccel kialakították a passzív ellenállás formáit, szervezték az irodalmi életet, és a nemzet egyik irányítójává emelték lapjukat, a Pesti Naplót, melynek szerkesztését 1855-ben vette át. 1859-ben, az abszolutizmus gyengülésekor Kemény Zsigmond az elsők között mondta ki, hogy 1848 alapjára kell helyezkedni, de közben elsősorban a nemesi vezető réteg érdekeit tartotta szem előtt.

A következő években barátaival együtt készítette elő a kiegyezést. A kiegyezés után már alig volt politikai szerepe. Hazatért Erdélybe, öccsének pusztakamarási birtokára, és ott halt meg 1875-ben. Főbb művei: Korteskedés és ellenszerei (1843); Gyulai Pál (1847); Forradalom után (1850); A szív örvényei (1851); Még egy szó a forradalom után (1851); Férj és nő (1852); Ködképek a kedély láthatárán (1853); Eszmék a regény és dráma körül (1853); Özvegy és leánya (1855); A rajongók (1858); Zord idő (1862).

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Zsigmond       

Ki kicsoda a magyar irodalomban, Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1996.

Idézet: http://www.citatum.hu/szerzo/Kemeny_Zsigmond/2

             

Cimkék: gondolat, idézet, május, 2014