Szűkítés


Kiválasztott Címke

nemzetközi rektorhelyettes

Minden Címke 711


Jelenleg 1 bejegyzés található nemzetközi rektorhelyettes cimkével

„Meg kell jelennünk a nemzetközi egyetemi rangsorokban”

    • nagy judit webre

Az NKE egyre ismertebbé és elfogadottabbá vált a nemzetközi térben az elmúlt években, most már arra kell jobban koncentrálni, hogy a külföldi felsőoktatási rangsorokban is láthatóvá váljunk – fogalmaz Dr. Nagy Judit, az egyetem új nemzetközi rektorhelyettese. Az elmúlt években az RTK-n dékánhelyettesi feladatokat is ellátó rendőr ezredes szerint mindez nem egyszemélyes feladat, hanem az egyetem minden oktatójának, kutatójának felelőssége, hogy fejlődjünk ezen a téren.

Derült égből villámcsapásként érte a felkérés, vagy azért lehetett valamennyire számítani erre?

Nagy Judit: Teljes mértékben meglepetésként ért, egyáltalán nem számítottam rá, de ugyanakkor nagy megtiszteltetés, hogy gondoltak rám. Az elmúlt években nemzetközi dékánhelyettesként dolgoztam a Rendészettudományi Karon, és nagyon szerettem azt a munkát. Mostanra kezdtek már beérni azok a nemzetközi-tudományos-szakmai folyamatok, amelyeket annak idején elindítottunk a kollégákkal. Már kialakult a háttér, amire szükség van ahhoz, hogy az ember magabiztosan hozzon olyan döntéseket, amelyek szakmailag is megalapozottak. Úgy érzem, hogy sikerült elfogadtatnom magam ezen a területen szakemberként és női vezetőként is. Azért kezdetben voltak félelmeim, hogy vajon elég vagyok-e én ehhez a beosztáshoz nőként, megfelelek-e az akadémiai vagy tábornoki közegben.

Most pedig egy újabb felkérést kapott egy magasabb pozícióba. Ilyenkor valóban van választási lehetőség?

N. J. Ez a felkérés nem parancsként ért, hanem kaptam gondolkodási időt. És már a legelső alkalommal is jeleztem azokat a pontokat, amelyek miatt át kellett gondolnom a kérdést. Egy ilyen döntés az ember családját, magánéletét is jelentősen befolyásolja, hiszen valószínűleg rájuk jóval kevesebb idő jut majd.

Ez egy új pozíció az egyetemen, hiszen korábban ez nem egy tisztán nemzetközi profilú terület volt. Mik a legfőbb kihívások, és mit változtatna az eddigi irányvonalon?

N. J. Szerintem az elmúlt öt évben nagyon jó irányba indultak el és haladtak a folyamatok Kis Norbert professzor úr irányításával. Sikerült az egyetemet a nemzetközi térben elhelyezni és el is fogadtatni. Ebben a jogelőd intézmények addigi eredményeire is lehetett támaszkodni. Remélem, hogy ezt a munkát én is magas színvonalon tudom majd tovább folytatni, bár kétségtelen, hogy nem könnyű egy ilyen kiváló, hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert szakember után beleülni ebbe a székbe. Az egyik fő célkitűzésem, hogy az NKE-t a nemzetközi egyetemi rangsorokban is megjelenítsük.

Említette a nemzetközi rangsorokat. Mi lehet a cél e tekintetben?

N. J. Most azt lehet mondani, hogy tudnak rólunk, a NUPS (az intézmény angol neve rövidítve – a szerk.) már egy ismert és elismert név a nemzetközi felsőoktatási térben. Egyre nő az érdeklődés az irányunkban, ezáltal a partneri hálózatunk is bővül, de természetesen ezzel nem elégedhetünk meg. Teljesítenünk kell, azaz pályázatokban, publikációkban, konferenciákon és nemzetközi programokban kell minél többször és minél hatékonyabban részt vennünk. Ezek azok az indikátorok, amelyek segítségével lassan, de feljebb tudunk majd lépni a rangsorokban. Ez azonban nem egyszemélyes munka, hanem az egyetem minden oktatójának, kutatójának feladata és felelőssége, hogy fejlődjünk ezen a téren.

Mennyire fontosak a nemzetközi térben az egyetemi együttműködések? Mitől lehetünk mi érdekesek egy külföldi intézmény számára?

N. J. Attól, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működése egy Európában is egyedülálló struktúrán alapul, ahol együtt van a közszolgálat ernyője alatt a rendvédelmi, a honvédelmi, a közigazgatási, a nemzetközi képzés és most már a víztudomány is. Ha valaki eljön hozzánk, akkor egy olyan gazdag portfólióval és kapcsolatrendszerrel találkozik, ami szerintem unikális nemzetközi szinten is. Itt van például a biztonsági szakterület, ami nálunk horizontális és vertikális irányból egyaránt jelen van a katasztrófavédelemtől kezdve a nemzetközi biztonságpolitikáig. Ez azt is jelenti, hogy nagyon széles spektrumú multidiszciplináris megközelítéssel minden kutatási téma feldolgozható, nem véletlen, hogy például ez a terület is szinte minden karhoz köthető valamilyen formában.

Az utóbbi években nagyon mozgalmassá vált a világpolitika, gondoljunk itt például a tömeges migrációra, a sajnálatos terrortámadásokra, vagy mondjuk a brexitre. Az emberek szeretnének megfelelően tájékozódni és eligazodni a folyamatokban. Ebben milyen szerepe van azoknak a nemzetközi profilú szakembereknek, akik egyetemünkön oktatnak?

N. J. Szerintem a médiaszerepléseket illetően ezen a területen vagyunk talán a legaktívabbak. Ezt azonban tovább lehet erősíteni, hiszen egyre több kutatónk dolgozik olyan speciális szakterületeken, amelyek más intézményekben nem találhatóak meg. Például a Nemzetközi és Európa Tanulmányok Karon belül már van egy Kínával és egy Amerikával foglalkozó kutatóközpont is, amelyek a világpolitika konkrét szegmenseire koncentrálnak, így érthető, hogy például őket is egyre gyakrabban hívják meg szakértőként a sajtóba. De egyetemünk minden karán és intézetében találhatunk olyan kutatási témákat, melyekhez egyedülálló szakértői háttér párosul.

A sajtóval való kapcsolattartás Öntől sem áll messze, hiszen korábban rendőrségi szóvivőként is dolgozott. Általában az a tapasztalat, hogy az egyenruhások még mindig ragaszkodnak a szakzsargonhoz, és kevésbé tudnak közérthetően fogalmazni. Mi ennek az oka?

N. J. Fontos megérteni, hogy a nyomozás sikeres lefolytatásához fűződő érdek sok esetben behatárolja egy rendőrségi szóvivő lehetőségeit, vagyis nem beszélhet többről, mint ami éppen akkor megengedett. Én is emlékszem arra, hogy szóvivőként nem igazán nyúlhattam bele azokba a sajtó számára kiadott anyagokba, amelyeket például egy nyomozói osztálytól kaptam. A bizonyítási eljárás védelme miatt eléggé kötnünk kellett magunkat a rendőri szakzsargonhoz, hogy ne adjunk ki a kelleténél több információt, mert akkor sérülhet a nyomozati érdek.

Hogyan lett rendőr, hiszen Ön sem így kezdte szakmai pályáját, hanem csak később szerelt fel. Abban az időben már nem számított különleges jelenségnek a női rendőr?

N. J. Akkor talán már nem volt szokatlan a hölgyek jelenléte a testületben. Az én esetemben talán azért nem volt ez annyira meglepő, hiszen a családban többen is szolgáltak a rendőrség kötelékében, édesapám például megyei főkapitány-helyettes ezredesként ment nyugdíjba, édesanyám civilként dolgozott rendőri szervnél, és a húgom is az akkori Rendőrtiszti Főiskolán végzett. Bár rettenetesen büszke voltam (és vagyok ma is) rájuk, kezdetben én szerettem volna kilógni a sorból, így például először az ELTE-re mentem tanulni, és ott is végeztem biológia–kémia szakos tanárként, majd később Pécsen a jogi végzettséget is megszereztem. Aztán valahogy csak „beszippantott” a rendészet, a rendvédelem. Jó érzés volt felvenni az egyenruhát azért is, mert édesapámék nagyon büszkék voltak rám. Ráadásul nekem nem kellett a korábbi rendőrtiszti főiskolát elvégeznem, hanem a már meglévő diplomáim miatt egy átszervező képzésen vettem részt. Aztán elkezdtem komolyabban is megismerkedni ezzel a hivatásrenddel és szervezeti kultúrával, és akkor döbbentem rá, hogy ennek a szakmának nagyon komoly súlya van. Ez egy olyan hivatástudatot és viselkedéskultúrát jelent, amit az egyenruha viselése önmagában nem ad meg. Ez a „felfedezés” azt is eredményezte, hogy komolyabbá vált a gondolkodásom, „felnőttem”.

Mik a legfontosabb tervei rövid távon?

N. J. Szakmai szempontból szeretném átlátni az egyetem teljes struktúráját, a képzési és kutatási portfólióját, nem csak nemzetközi oldalról. Amikor egy delegációval találkozom, akkor szükség van arra, hogy minden szempontból képben legyek az egyetem együttműködési lehetőségeit illetően. Szeretném minél több vezetőtársammal átbeszélni a lehetséges irányokat, szeretnék minél több kutatóval személyesen is találkozni. Most megpróbálom átlátni azt a nemzetközi, szakmai hálót, amiben benne vagyunk, és hogy merre tudunk még terjeszkedni, nyitni. Mindezek első lépéseit jelentik részemről annak a folyamatnak, amellyel a célom, hogy hozzájáruljak az NKE nemzetközi keretrendszerben is versenyképes, vonzó egyetemmé, minőségi partnerré válásához. Ezt elérve lehet esélyünk együttműködésben a kutatási forrásokért pályázni, és a nemzetközi elitbe tartozó egyetemekkel konzorciumban megjelenve a nemzetközi tudástranszfer egyik jelentős bástyájává válni.

Emellett anyaként az a célom, hogy mindezen munkát úgy végezzem, hogy lázadó kiskamasz 12 éves kislányom a legkevésbé érezze az anyai támasz, háttér, szeretet hiányát, hiszen azt gondolom, most, a felnőtté válás küszöbén van rám a legnagyobb szüksége. Fontos megtalálni a munka és a magánélet egyensúlyát, mert vannak olyan pillanatok a családi életben (egy nagyi közelgő 90. szülinapja, egy tanyai „túlélőtáborban” közösen eltöltött hét, egy folgaridai sízős hét hófödte hegycsúcsokon), amiket nem lehet utólag bepótolni.


Az interjút teljes terjedelmében a Bonum Publicum májusi számában olvashatják: http://uni-nke.hu/kiadvanyok/bonum-publicum-magazin


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on